Mácius 21-én kezdődik az idei Tavaszi fesztivál. Kazettánkat is zenébe öltöztetjük. A festményeken Vinczellér Imre Prima-díjas festőművész kisméretű olajtáblái hangszerekről és zenészekről. A sarokban James Carcass szép ívű vázája, akár egy szimfónia. A kottatartón Eckhardt Mária könyve Liszt Ferenc „Krisztus” c. oratóriumáról. A Dürer Nyomda igazgatójától ajándékba kapott album olyan, mint egy műremek.

(A kép baloldalán Szabó Franciska, Lukoviczky Endre és Minyó Szert Károly alkotásai)

Az alkalomhoz illik Joseph Kádár: Hommage a Bartók szitanyomat sorozata.

Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) zeneszerző. Behatóan foglalkozott különböző nemzetek népzenéjével. Művei a huszadik század zeneirodalmának legkiválóbb alkotásai közé tatoznak. Sok nemzetközi hírű zenész (pl. Piazzolla) mesterének tartotta. Gyermekeknek zongorára írt „Mikrokozmosz” sorozata a modern zene megismerésének alapjául szolgál.

Joseph Kádár (Debrecen, 1936) festőművész. Több féle stílusban dolgozik, alkotásait a világ számos országában kiállították. 1969. óta Párizsban él. Hét múzeumot alapított Magyarországon. Ebből számára a legkedvesebb a 1996-ban nyílt Nemzetközi Modern Múzeum Hajdúszoboszlóban.

Galériánkban elsősorban szitanyomatokat mutatunk be.

Voices Against Brain Cancer fotója ma jutott el hozzám: „Tény: a zene az egyetlen tevékenység amely az egész agyat aktivizálja és stimulálja”

Tehát Zene-zene …

Fergeteges forgatag!

A Budai Vár apraja-nagyja úgy határozott, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az idén ismét lesz vidám-fényes farsangi felvonulás. Mindenkire számítunk, akinek a vérében már  csörgedezik a tavasz iránti vágy: készüljön fényekkel, maskarával, zenebonával! Gyülekezés az Országház utca 15-ben a Kiskép Galéria előtt március 1-én délután 4 órakor. A felvonulás fél ötkor indul. Akinek úgy van kedve, készítse el velünk együtt lámpását és jöjjön egy fél órával korábban. Hozzon üres ásványvizes palackot, 50×25 cm színes papírt, mécsest vagy gyertyát. Útvonal: Országház utca – Szentháromság tér – Tárnok utca – Dísz tér – Úri utca – Szentháromság utca – Tóth Árpád sétány – Kapisztrán tér -Országház utca.

Elegünk van már a télből,
 Hóból, fagyból, hideg szélből,
 Jöttünk vígan maskarában,
 Tél bosszantó maszkabálba. Szóljon zene síppal, dobbal,
 Fusson a tél vándorbottal!
 Jöjjön tavasz hívó szóra,
 Házunk előtt nyíljon rózsa! Aki itt van, mind erre vár,
 Kezdődjék már a karnevál!

A farsangi fánkkarika receptje: 5 dkg élesztőt kevés langyos cukros tejben felfuttatunk, elkeverjük egy csipet sóval, beleöntjük egy kg liszt közepébe, 2 tojás sárgájával, 1 dl olajjal és annyi langyos tejjel, amennyit felvesz (kb fél liter) hólyagosra verjük (dagasztjuk). Kelni hagyjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk kb 3-3,5 cm átmérőjű pogácsa szaggatóval, a közepén csinálunk egy lukat karalábé vájóval. Hagyjuk kelni 1 órát, majd halvány rószaszínűre bő olajban kisüljük. Megszórjuk vaniliás porcukorral. Baracklekvárral tálaljuk. Ha egy kiskanalat adunk hozzá, akkor húsz gyereket számolva elegendő 5-10 percig. Egy darab, egy falat.

Maszkabálba 
készül az utca, 
A talpalávalót 
Laci-Kriszta húzza.
 Ringyes rongyos maskarák,
 Szalma, meg 
kukorica figurák,
 Fura táncuk 
fürgén ropják.
 Szól a nóta 
táncol a láb,
 Nevetjük a
 sok maskarát.

A menetet Makó László és Bognár Krisztina dixiland muzsikával vezette. (http://www.youtube.com/watch?v=7rXTvWDU7Ls)

Vári kutyások képviselői…

De érdekes volna, 
ha kutyabál volna,
 s farsang napján 
minden kutya
bálba kutyagolna. Nagy kutya is,
 kis kutya is,
 kit csíp még a bolha is.
 Komondor kényelmes, 
lassú táncot ropta, Puli Pali csárdást,
 ahogy meg van írva;
 sötét szőre, bozontja
 a szemébe lógna.
 Csau csacsacsázna,
 a foxi bokázna, 
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Itt a farsang, áll a bál, keringözik a kanál, Csárdást jár a habverö, bokázik a máktörö. Heje-huja vigalom! habos fánk a jutalom.

Trombita szól, Dob pereg, Énekel a víg sereg. Farsang farka tekereg Nevetik a gyerekek

„Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot, Takarodjon el a tél. örvendjen, aki él!”

Több verziója is ismeretes, hogy mikor és miért kezdtem el kutyákat fotózni. Mivel a bőbeszédűség hibájába szoktam esni, nem vállalkozom a teljes tény feltárására, de annyit mondhatok összetettebb a dolog annál, hogy egyszer csak megörökítek egy ebet, aztán még vagy százat. Hobbinak sem tekinthetem és ez a szokás nem régi keletű. A saját kutyámról 13 év alatt talán, ha 10-15 képet lőttem. Igaz, akkor még analóg gépem volt.

Egy szép őszi reggelen korán érkeztem fel a várba és elhatároztam, hogy teszek egy sétát, készítek pár felvételt a facebookra, mások örömére is. A szépséget nehéz leírni, de bizony az ősz itt egészen különös. Az állandó észak-déli széltől mindig tiszta a levegő. A sokszáz évből megmentett maradványok elegye érdekes kontrasztja a középkornak és a mának, pórias, elegáns, stílusos és néhol taszítóan egyszerű. Minden zugban történelem lecke, kikandikáló terméskődarab, emléktáblák és szobrok.

A Polgárvárosról van szó, a vár lakónegyedéről. Ahol ember él, ott kutya is. A Tóth Árpád sétányon egy kovácsoltvas keretben gondosan megfogalmazott szöveg olvasható: „a kutyatartás szabályai”. Eszerint kizárólag sötétedés után sétáltathatnak póráz nélkül a „látogatók”. Nem kellett sokat gyalogolnom, amikor egy újonnan felállított szobor, a Földanya talapzatán gyanus „körbelocsolás” nyomai látszottak. Mikor megjelentek a fotók a facebookon, azonnal vitát váltott ki a dolog. A vége az lett, hogy kineveztek a Vári Kutyások fb oldal egyik adminisztrátorává. Ez pedig kötelez. Kutyafotó, egyenlő közösségépítés.

A másik változat szerint, az első fotót Luciferről készítettem. Ugyanis, amikor végre elkészült egy járdadarab az utcában, meg kívántam azt örökíteni. Önmagában a kő nem látványos, hát kerestem egy motívumot. Hogy pont egy ilyen torzonborz keverék járt arra, nem tehetek róla. Azt hiszem látványban jól kiegészítik egymást.

A harmadik oka talán az lehet, hogy számos szomszédunk, mondhatjuk jóbarátunk kutyával jön a galériába. Szeretnek itt lenni, izgalmas illatok, idegen fülvakargatás, sok szeretet. És jól mutatnak a festmények között. Bár egy művészbarátom szerint nem kellene vegyíteni a két dolgot.

Úgy hatvan kutya kép gyűlt össze, amikor Rolfi gazdája javasolta, hogy az állatok világnapján csináljunk egy kutyafotó kiállítást. Meg is hirdettük és jöttek sorba a „cel-ebek”. A közös plakáton már nyolvanan pózólnak. A kiállításra meghívtuk dr. Mikessy Leventét az „illatos-úti-dokit”, akivel igazán hasznos társalgásba elegyedtek a részvevő gazdák. Számára is meglepetés volt, hogy ilyen sok kutya él, sétál a várban, annak is több, mint fele befogadott kutya. A fotókat végül megvették a gazdák, az összegyűlt pénzből pedig gyógytápot vásároltunk az Illatos úti gyeptelep jobb sorsra és gazdára váró beteg állatainak.

Ennyi fért bele 2014-be.

Angyalok a várban.

Kata segítségével összetrombitáltuk a várlakókat. Beszerzett egy nagy kupac szalmakoszorút. „Felhergelte a gyereket és anyukájukat: mindenki hozott amit tudott: tobozt, borostyánt, falevelet, örökzöldeket, raffiát, madzagot, gombot, szalagot, drótot…  Még az eső sem tartott vissza senkit.

A fiuk…

A hölgyek és leányok…

Még esőben is, az utolsópillanatokban…

Az ISIS  (Institute for Social and European Studies Foundation /Társadalom- és Európa Tanulmányok Intézete www.isis.hu/) és a Magyar Tudományos Akadémia „Krízistérkép- avagy a bizonytalanság új ideje” címen november 7-9. között tartotta meg az Első Európai Kék Ég Konferenciáját a Budai Várban. A világ legjelentősebb egyetemeiről érkező tekintélyes tudósok részvételével tartandó nemzetközi tanácskozás a társadalmakat érintő legfontosabb globális kérdésekkel foglalkoztak.

Több, mint százan regisztráltak az előadásokra. A résztvevők számára kulturális programokat szerveztek. A Kiskép Galériát felkérték, hogy az ülésteremben rendezzen kortárs kiállítást.

Kiállítóknak a Magyar Képzőművész Egyetem hallgatóit kértük fel. Mestereik: Bukta Imre többszörös állami díjas képzőművész életműve, a magyar agráriummal kapcsolatos megállapításai és alkotásai globális érvényűek, Gaál József, szintén számos kitüntetéssel bíró festő- és szobrászművész művei a civilizáció eldurvulásáról, a humánum eltorzulásáról szólnak.

Hogyan fogalmazzák meg a társadalmi kérdéseket a tanítványok? Kulcsszavakat kerestünk: giccs és brutalitás, a nemek szerepének változása, depresszió, frusztráció, az élet legyilkolása, a víz, múlandó technikák szépsége, családtörténet, a szocializmus épített öröksége, Mária és Jézus, média sötétje…

A kiállítás az Akadémia Jakubinus termében (1014, Budapest, Budai Várnegyed, Országház utca 28-30.) november 7-9. között volt látható angol nyelvű tárlatvezetéssel.

„Budavári töklámpások – tökevés, tökivás, tökfaragás” címen október 20-ra vártuk a lelkes résztvevőket. Délután 4-től este 7-ig csak gyűltünk és faragtunk, hogy minden kapu jusson. A Budai vár  legtökösebb utcája mesebeli fényekkel még mindig az Országház utca!

A töksüti és a tökleves a receptje galériában.

A kutyapárti csokicsapat és a macskások

Hány tök volt: 25 biztos, de lehet, hogy harminc…

Akiknek köszönjük a hozzájárulást: FIAN Koncept Folk-art design, Szt.Valentin folklore üzlet, Fekete Holló étterem, Ősbuda pizzéria, Dénes delikát üzlete, Owl angolnyelvű antikvárium, Tudományos Akadémia nevében Kiss Nóra, Kiskép Galéria, Baltazár étterem, Fortuna 21 étterem, Pest Buda étterem, és külön köszönjük az ajándék tökért a Pierrot étteremnek. Ebből lett a Kiskép Galériáa macskás lámpása.

Na jó adtunk az Uri utcának is.

„Asztalnemük egykor és ma” – Mi magyarok büszkék vagyunk borainkra és pálinkáinkra, de azzal, hogy a becses nedüt mivel töltjük becses magunkba, azzal senki nem történik. A Café Budapest Művészeti Fesztivál keretében megrendezett Galériák Éjszakája  alkalmából október 17-én Pattantyús Gergő és James Carcass társaságában beszélgettünk, különleges poharakból iszogattunk, régi és új, magyar és angol művészi poharakat, caraffákat, pincetok üvegeket mutattunk be két szakavatott művésztől, akik most is úgy fújják az üveget, mint az egykori mesterek.

A „TÁJAK” című érem és kisplasztikai kamara kiállítás Csíkszentmihályi Róbert Munkácsy és Kossuth-díjas szobrászművész valamint Szunyogh László Ferenczy Béni-díjas szobrászművész műveiből 2013. szeptember 27 – október 6. között. A mester és tanítványa kiállítását Bálint Ildikó festőművész nyitotta meg.

..

Szunyogh László, Bálint Ildikó, Csíkszentmihályi Róbert

Decsi Ilona luca, Éva asszony, Csíkszentmihályi Róbert, Rabóczky Judit Rita

A Szakrális Művészetek Hete alkalmából szeptember 14-22. között a kis kápolnák meghitt hangulata és két különleges triptichon várta a kedves látogatókat a Mária-Magdaléna toronytól egy ugrásra. Morelli Edit Ferenczky Noémi-díjas festőművész, a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep egyik alapítója három részből álló művének középpontjában Mária látható a kis Jézussal. Incze Mózes festőművész alkotásán pedig a várandós Mária szerepel. Két művész generáció, két nemes műfaj kiváló képviselője különleges körülmények között mutatja be a Szűzanyát. Mindkét alkotás olyan harmóniát és erőt sugároz, amire mindig vágyunk.

Augusztus 30-szeptember 1. között tartották a Könyvünnepet a Szentháromság téren. A Szentendrei Szabadtéri Múzeummal közösen béreltünk egy pavilont. A múzeum a saját kiadású kiadványait hozta, a galériánk elsősorban a művészkönyveket: Kiss Ilona, Pataki Tibor, Bátai Sándor műveit és Minyó Szert Károly fotográfiáit népszerűsítette.  A  művészeti albumokat a Magyar Képek Kiadó biztosította.

„Az én házam, az én váram” témában gyermek rajzversenyt hirdettünk. A zsűri értékelte a találékonyságot, az eszközök, színek és formák bátor használatát, a téma feldolgozásának ötletességét, az őszinteséget. Akik történetet is költöttek a képhez, külön díjra is számíthattak.

Zsűritagok: El-Chami Mária (művészettörténész), Szabó Franciska (festőművész a Kisképző rajztanára), Torda Kata (az Országház utcából, Santa Maria Alapítvány elnöke), Koós Ágnes (Kiskép Galéria), Kakas Mihály (mutermek.com) A díjazottak kiválasztása korosztályonként történt: Picurkák (5 évesig), Cseperedők (6-8 évese), Nagyfiuk-Nagylányok (8-10 évesek)

Résztvevők: Hochstein Márk, Hochstein Anna, Marossy Dániel, Kollin Ferkó, Koncz Kinga, Patakhegyi Hanga, Koncz Ágoston, Maurer Fanni, Hőnig Zorka, Bukta Lili, Schanda Márk, Patakhegyi Mikolt, Dénes Anna, Busák Álmos, Koncz Benedek, Bende Barbara Johanna, Busák Maja Jázmin, Dévényi Anna, Hőnig Huba, Kollin Sári, Marosvári Veronika, Schanda Éva-Blanka, Kovács Botond Márton, Kovács Flóra Eszter, Ádelmann Márk, Burdala Dávid (Nagyszebenből)

A részvételért minden gyerek érmet akaszthatott a nyakába. A győztesek  könyvet, festékeket, krétát kaptak.

A nagyérdemű közönséget Pásztor Peti gitármuzsikájával és Csery Péter táncos-zenés mesejátékával szórakoztatta. A végén jöhetett egy kis tapicskolás.

Így vártuk a Múzeumok Éjszakája látogatóit. Hétfőn 14 hónap után megnyitották a a mi utcánkat.

A Híd összeköt. A Hídon mindenkinek át kell menni. A Híd egyben tart. Április elejétől, mi több, már egy éve, június végéig útépítünk. Többes szám, első személyben, mert besegítünk. Még a legprofibb útépítőknek is el kell a lakossági segítség. Például hogyan lehet elviselhetőbbé tenni az építkezéssel járó kellemetlenségeket. Elég jól belejöttünk már tavaly is. Szerveztünk, művezettünk, követ bontottunk, áramot és vizet adtunk… Leveleztünk a hatóságokkal, ha kellett felszabadítottuk az utcánkat… hosszú a történet… Most ponton-hidat építtettünk és működtetünk. Amikor jönnek a munkagépek felszedjük a raklapokat, majd visszahelyezzük. Kell a Híd! Könnyű belátni, 160 méteren át kell jutni valahogy a ragacsos, kátrányos  úton. Ez a mi Hídunk. Mi terveztük, mi szereztük. Harcoltunk érte.

A munkások és a lakók elnevezték a Sóhajok hídjának. Már megírtuk a Google-nak is. A Hídon mindenki átmegy, akár kell akár nem. A gyerekek oda-vissza szaladgálnak. A biciklisek nehezen boldogulnak, de ez nem zavarja őket. Átküzdik magukat a ritka deszkákon. Volt egy férfi, le-fel járkált, mert csak így tudott telefonálni: a mi Hídunkon. Fel se merült benne, hogy visszhangos az utca, minden szót hallottunk. Bár ne hallottuk volna! Együttérzésből erre járnak a Vári Kutyások is. Ha botladozik ebük a deszkák között, hónuk alá kapják szegényt. Ki gondolná: egy ilyen Híd közepe, maga a világ közepe. Innen még egy unalmas utca is fotogén.

Az Országház utca lakói büszkék a Hídra. Szeretik. A sajátjuknak tekintik. Inspirálja őket. Itt jön éppen Horváth Gita írónő. Jó híreket hoz. Ismét készít japán tusrajzokat.

Budapest, 2013. június 3.