Kamara kiállítás az Ars Sacra Fesztivál / Szakrális Művészetek Hete (2014) alkalmából Gábriel Ajna festőművész és Minyó Szert Károly fotóművész vezetésével működő FoToNoIre / Megálló Csoport Alapítvány tagjainak részvételével.
Időpont: 2014. szeptember 20. szombat 19:00 órakor
Szabó Franciska festőművész megnyitó beszéde :”Az Ars Sacra, a művészetben megjelenő szakralitás bemutatását tűzte ki célul. Itt a Kiskép Galériában egy nagyon különleges kiállítást látunk, ahol a szakralitás jelen van, de a lehető legtágabb értelemben. Itt a szakralitás, mint a felekezeti hovatartozástól függetlenül létező valamiben való hit, a hit erejének tapasztalata jelenik meg. A rajtunk kívül vagy felül álló erőkkel való nemes viaskodás lenyomatai ezek a képek – legyen az egy hirtelen bekövetkezett komoly betegség, vagy egy függőséggel felvett harc .
Szókratész, az egyik legnagyobb hatású ókori görög filozófus, az Apologia című művében arról számol be, hogy rendelkezik egy olyan daimónnal, aki se nem ember, se nem isten, hanem a két létforma között helyezkedik el. Ennek a lényről a létéről úgy szerzett tudomást a görög filozófus, hogy daimónja figyelmeztette a számára veszélyes helyzetben. Ugyanakkor nem jelentkezett semmiféle módon akkor, ha biztonságos úton járt. Tehát a daimón nem tanácsokat adott vagy vezérelte volna Szókratészt, hanem csak egyszerűen figyelmeztette. Szókratész daimónja a védőangyal szerepéhez hasonló.
Talán effelől is megközelíthetjük Gábriel Ajna műveit. A festőnő 2011-ben bekövetkezett betegsége előtt festett angyalsorozatot, és foglalkozott a transzcendenciával. Talán ezek az angyalképek a szókratészi daimónok is lehettek. Ajna angyalai nem isteni parancsot tolmácsoló hírnökök, de nem is békésen szemlélődő isteni lények. Ezek az angyalportrék sokkal jobban hasonlítanak a művész rémült daimónjaira.
A művész ugyanakkor műveivel a közvetítő szerepét vállalja magára, s mint közvetítő máris elérkezett a hagyomány szerint is első angyali szerepkörhöz, a hírnökhöz. Hírnök a szenvedésről, hírnök a megtapasztalt halálközeliségről.
Ajna erős hite a felépülésben és akarata az életre vezette oda, hogy a hosszú felépülés során a művészetet újratanulja a művészettörténeti elődök lábnyomában haladva, hogy utána saját képeit is meg tudja festeni.
A felépülés azonban egészen más utat jár be a szabadkézi fotográfusként magát meghatározó Minyó Szert Károly csoportjában. A Megálló Csoport Alapítvány fotós köre, a fotonoire közel 3 éve alakult azzal a szándékkal, hogy szenvedélybetegséggel küzdőknek adjon egy kapaszkodót a csoportos alkotás és személet formálás, vagyis a fényképezés aktusán keresztül.
Az elnevezés magában foglalja a noire, vagyis fekete szót, ami arra utal, hogy a sötétségből indulnak, de a fényesség felé törekednek. Ez még kimondatlanul is ismerősen cseng: a legtöbb vallásban találkozunk a megtisztulás, a földi hívságoktól való elszakadás, a megvilágosodás iránti vággyal. A magát is felépült szenvedélybetegként aposztrofáló képzőművész teljes személyiségével teret, közeget, nyelvet teremt a csoporthoz csatlakozók és tartozók számára, hogy a káros szenvedélyeiktől való megtisztulást elérhessék.
És végül Martin Buber által írt haszid történetekből idéznék egy gondolatot: „Mindazok a képtelenségek, amelyekkel a világ gyötör, azért támadnak rád, hogy fölfedezd értelmüket, és mindazok az ellenmondások, amelyek kínoznak, arra várnak, hogy szavaddal száműzd őket. Az ős-szenvedés minden neme lelkesült örömöd útját egyengeti” (Buber, Martin: Haszid történetek I. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1995. 23. o)”
A rendezvény mottója: „Ti vagytok a világ világossága” Mt 5, 14-19.
