Bukta Imre

bukta_imre-1Ablak csörömpölés, majd puskalövés. Meglepő egy kiállításon. Hatvanas években „épült” falusi típusház mása a Műcsarnok üvegteteje alatt. Harmadszor kerülöm a kicsi házat. Az egyik oldalon egy öreg néni les a függöny mögül, a szomszédjából csörömpöl az üveg: az ablakba ’behajítottak’ egy követ. Befordulok a sarkon, a csicsásan hivalkodó kék házfal ablakában egy mobilozó férfi hadonászik, mikor átellemben lövés dördül. Jelenetek a „Másik Magyarország” kiállításról. Már indulok tovább, amikor megjelenik a „Ház” megalkotója, szerény ember, ősz szakállal, kezében egy cserép friss piros muskátlival. Gondosan az öregasszony ablakába helyezi és elveszi a kókadtat.

bukta_imre-2 bukta_imre-3

Egy évet vártunk az életmű kiállítás után, hogy elmenjünk Szemerére. Az őszi vetés hatalmas táblákban zöldül, a zsíros föld sötéten barnállik. A fő utcában egy vakolatlan ház, két sor tégla közt döngölt agyag. A néptelen utcán előbukkan a postás. Kutya szalad mögötte. „Látják a barna léckerítést? Egy szalmatetős ház. Ott találják.”

bukta_imre-4 bukta_imre-6 bukta_imre-5

Sehol telefestett vásznak sora. Minden elpakolva. A falon csak egy festmény lóg. Már attól féltünk nem látjuk az ismerős zöld-rozsda-okker színeket a lángoló vörössel. „Ez még félkész. Nagyanyám szentképeiből festek egy sorozatot.

bukta_imre-7 bukta_imre-8

Most fejeztem be egy videoinstallációt. Azért van minden elrakva. A székesfehérvári Vörösmarthy színház februárban mutatja be a  Mesterkurzus c. darabot. Egy képzelt beszélgetésről szól: a Zene Napja előestéjén Sztálin és a kultúrpolitikus Zsdanov együtt iszogat és beszélget Prokofjevvel és Sosztakoviccsal. Másnap a két fiatal zeneszerzőt  el fogják ítélni.

bukta_imre-9 bukta_imre-10

A rendező, Cserhalmi György látta a kiállításomat és úgy döntött engem kér a díszlet megtervezésére. Nagyon élveztem a munkát. Megkértem néhány falusit, hogy vegyenek benne részt. Ők fogják a „börtönrácsok” mögül kidugni a fejüket. Szívesen segítettek a felvételekben.”

bukta_imre-11 bukta_imre-12

Egy ’Mester és tanítványa’ kiállításra készül. Elővesz néhány rézkarcot. „Tévedés azt hinni, hogy valaki csak az egyetem után lehet művész. 18 évesen linometszetet készítettem és 22 évesen már nekem is voltak kiállításaim. A tanítványom képei mellé a kezdeti időszakomból állítok ki. Ezen a rajzon látszik az absztrahálás kezdete. Restaurálnom kell. El van szakadva. Én téptem el. Fogalmam sincs miért.

bukta_imre-13 bukta_imre-14

Abban az időben kezdtem a „landarttal” foglalkozni. Nem nézték jó szemmel a hosszú hajat és a szakállat. Szegény édesanyámnak sokat kellett miattam hallgatnia. De csak addig, míg egy nap a Heves megyei hírlap tudosított a kiállításomról. Onnantól kezdve megbocsátották. Ja, ha művész, akkor rendben.

bukta_imre-15 bukta_imre-16

A nyolcvanas években egy szitaüzemben dolgoztam Budapesten a Király utcában. Polókat, farmer cimkéket nyomtunk. Punk volt a divat. Eltartottuk magunkat és volt idő művészetre. Ezek a szitanyomatok és litográfiák akkor készültek.

bukta_imre-17 bukta_imre-18

A rendszerváltás nem jelentett számomra semmit.” Két évtized után személyes okok miatt költözött haza a falujába, ahol azóta minden megváltozott. Elsorvadt a mezőgazdaság, ami a falu megélhetését biztosította. Megjelent a föld új arca. Fásultság különös pletykákkal, fura növények, kivágott ligetek… Rejtélyek földje lett.

bukta_imre-19 bukta_imre-20

Vonzó vidék? Nehéz elhinni. Valami oka csak van, hogy kialakult körülötte egy művésztelep, egy szellemi műhely. Művészek költöztek a szomszédba, mindenki más okkal. Ugyanúgy alkotnak, mint régen, kiforrott stílusban. Független alkotók, akik tiszteletben tartják a gondolkodás szabadságát, együtt védik környezetüket és normáikat, láthatóvá teszik a láthatatlant.

bukta_imre-21

http://www.campfilm.eu/index.php

LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )

Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.