Bridge

A Híd összeköt. A Hídon mindenkinek át kell menni. A Híd egyben tart.

Április elejétől, június végéig útépítünk. Szó szerint, mert besegítünk. A nagyoknak, a profi útépítőknek. Tanult embernek. Elég jól belejöttünk már tavaly. Szerveztünk, művezettünk, bontottunk, áramot és vizet adtunk… Leveleztünk a hatóságokkal, ha kellett felszabadítottuk az utcánkat… hosszú a történet… Most ponton-hidat építettünk és működtetünk. Amikor jönnek a munkagépek felszedjük a raklapokat, majd visszahelyezzük. Kell a Híd! Könnyű belátni, hogy nehéz eldönteni 160 méteren, hogy melyik oldalon induljon az ember az útnak.

Ez a mi Hídunk. Mi terveztük, mi szereztük. Harcoltunk érte. A munkások és a lakók elnevezték a Sóhajok hídjának. Már megírtuk a Google-nak is. A Hídon mindenki átmegy, akár kell akár nem. A gyerekek oda-vissza szaladgálnak. A biciklivel nehezen boldogulnak, de ez nem zavarja őket. Átküzdik magukat a ritka deszkákon. Érkezik járókelő, aki pozőr módjára le-fel járkál, mert csak így tud telefonálni: a mi Hídunkon. Fel se merül benne, hogy visszhangos az utca, minden szót hallunk. Bár ne hallanánk. Együttérzésből erre járnak a Vári Kutyások is. Ha botladozik ebük a deszkák között, hónuk alá kapják szegény párát, nehogy megsérüljön lábacskájuk. Ki gondolná: egy ilyen Híd közepe, a világ közepe. Innen még egy unalmas utca is fotogén.

Az Országház utca lakói büszkék a Hídra. Szeretik. A sajátjuknak tekintik. Inspirálja őket. Itt jön éppen Horváth Gita írónő. Jó híreket hoz. Ismét készít tusrajzokat.

Budapest, 2013. június 3.