Bergmann István

A táncosnő cipője látszólag nem különbözik a divatos, városi nő elegáns lábbelijétől. Kiemeli, sudárrá teszi az alakot, felépítése tökéletes. Viselője nem esik orra, ha kénytelen futásnak eredni: egy sikeres hölgy ma már nem késik! De térjünk vissza versenytáncosainkhoz. A tűsarkú topántól az izmos lábak nőiessé finomodnak…

Gyönyörű dámák repülnek a verseny parketten, lábaik kápráztató gyorsasággal járják a swinget, a cha-cha-chat, hatalmas energiájuk leköti a zsűri és a nézők szemét. De állj ember! Ezek mégis csak sportcipők, nem…? „Csodálatos hölgyek segítik a munkámat. Sztárok, világbajnokok. Mind nagyon kedves és öröm velük együttműködni. Ha a bevezető találós kérdés volt, a megfejtés: felépítése mellett a cipő anyaga segíti a művészt a produkcióban.”

A kaptafa az egyik nyitja annak, hogy a lábbeli klasszikus darab lehet akkor is, ha a divat átírja a küllemet. Az itt-nyom, ott-szűk új cipő nyavalyát megelőzendő ezredmilliméterrel szobrászkodnak a kaptafa készítő mesterek, de sajnos ma már csak szűk körben ismert fogalom és érzés: Rám öntötték, örökdarab!

Negyedik generáció tagjaként örökölni egy kaptafa-gyűjteményt, ami kiállta az idők próbáját, maga a csoda. Száz éve a boka tökéletes kiemelése volt a mesterség prémiuma, ma ennél jóval több kell. Kifinomult tervezés, összhang a ruhadivattal. A „JUHOS” márka megérdemelten túljutott tavaly a 100. évén!

„Készítek cipőmásolatokat is. Vevőim kérésére tíz-húsz éve imádott cipőit rekonstruálom.” Még erre is alkalmasak a meglévő kaptafák. Igaz négy-öt órát elpiszmogok a tökéletes formáig, építgetem, csiszolom. Pályaválasztásom nagy dilemmája: ügyvéd, szakács, cipész legyek? Végül cipőtervező technikus lettem, majd könnyűipari mérnökként diplomáztam a Könnyűipari Főiskolán. Édesanyám (Juhos Kati) is letette apja kívánságára a mestervizsgát, a Váci utcában sokan ismerik őt az üzletünkből. Ő a kényelmes, de modern, középkorú hölgyekre szabott cipőket is szereti. Hozzám a fiatalos, extravagáns stílus áll közel.”

Egy felsőrész minimum 12 alkatrészből áll, kézzel szabva, lyuggatva. Sok türelemmel, pepecseléssel jár.

A kapta talpára a felsőrészt egy különlegesen összerakott bőrlemezre kell körbe szögelni, majd ragasztani. Ez adja a formát. Rákerül egy rögzítő acél darab. A külső talplemezhez a vastag marhabőr a legstrapabíróbb.

Szezononként öt-hat új modell készül és annak számos változata, negyven féle sarok lehetőséggel, változatos anyag és színösszeállításban. Akár egy csipkedarab, egy gyöngy is megadhatja a stílust.

Temérdek mintázatú bőrből lehet választani. „Hat-hétszáz éve kísérleteznek a tímárok a cserzési eljárásokkal. Nincs olyan állat, aminek a bőrét ne sikerült volna felhasználhatóvá tenni, legyen struccmadár, fehér rája.

Vizibivaly táskában viszi a pénzügyminiszter az újévi költségvetést a Parlamentbe… -szól évente a bejelentés. Jönnek hát a megrendelések vizibivaly cipőre. Nem ez a bőr a legideálisabb cipőnek, de kétségtelen van tartása és elvárja a tiszteletet a viselőjétől is…!

Budapest, 2011. május 20.

Elérhetőség: www.juhoscipo.hu