Attalai Zita

„Igen, a cipőnek lehet erotikus tartalma.“ Sejtelmes mosollyal pödörint egyet a spirálban kunkorodó bőr-spanglin. A mozdulat jelzi, ne kérdezzük tovább. A cipő és viselője lelki kapcsolatáról már sokan elmondták a véleményüket. Mint képzőművészeti elem és szobormű még többet elárulhat a témáról.

.

„87-ben végeztem az Iparművészetin. A kor divatos post-modernje helyett a barokkos-rokokós stílusú diplomamunkám nem kis megrökönyödést keltett. Lenyűgözött, hogy e kor mesterei milyen technikai és technológiai bravúrra voltak képesek.“ Rövid ideig tartott az életre tervezett karrier. Neves, exportra termelő hazai cipőgyárainkat elsöpörte a rendszerváltás.

„Cipőt készíteni ma nekem az élvezetek csúcsa, boldogság, szabadság, felfedezés. Becsempészek egy darabka marabút, néhány tollpihét a cipő belsejébe és elképzelem, ahogy csiklandoz, amikor belebújok…

Offenbachban van egy Bőrmúzeum (Schuhe und Ledermuseum). Felkerestem a kurátor asszonyt. 2002-ben mecénásom-barátném gondos szervező munkája eredményeképp bemutathattam Curly sorozatomat. A kamara kiállítás után egy csapásra elterjedt a hír a szobrokról, a múzeum kurátora dr.Rosita Nenno jóvoltából jöttek a felkérések: Bréma, Mainz, Herne és 2006-ban a német Shoe Design Award első helyezése Pirmasensben.

A „Kis szűz“ a címlapon volt Barcelonában. 107 cipő készítettem, úgy 40-et állítottam ki eddig a világban és folyamatosan jönnek a meghívások. A „Sárkánytól“ sem tudok megválni. Ezeket még gyűjtőknek sem adom oda.

A szín-kép mindig tudatos választás, de a belseje ötletszerű, véletlen. Nagyon jól szórakozom. A cipő minden részlete izgalmas. A talp is egy élmény! Tekinthetjük puzzle-nak. Miért ne lehetne egy gumiból beillesztett darabka benne? Biztonságosabbá tenné a járást. A talp alá alá símuló bőrtől érezhetjük igazán: lábbelinket ‚ránk öntötték‘.

Kik járnak a fejemben? Női idolokra gondolok, olyan erős karakterekre, felvállalósokra, mint Iris Apfel, Peggy Guggenheim, Diana Vreeland vagy Psota Irén. Soha nem mertem megkeresni a szinésznőt, pedig a diplomamunkám ruháit az Ő személyisége ihlette.

Legtöbbször finom kecskebőrt, sevrobőrt, puha borjúbőrt használok. Nem lehet a cipőszobrokat hordani. A design formai kialakitásának megmodellezésére készülnek. Egy kaptafám van az én méretemre. Ha a vicces sarkakat is figyelembe vesszük, akkor egy hordható szériához komoly pénzeket kellene befektetni. Akkor még nem beszéltünk a felsőbőr kézimunkaigényéről, amihez sokszor már nekem sincs akkora türelmem.

Kisebb kihagyásokkal húsz éve tervezem cipőimet. Kezdek kisimulni. Kinőttem bohókás, lázadó korszakomat. Mára értettem meg, mit jelent a kevesebb több. Cédulákra rajzolgatok és csak utána dolgozom ki számítógépen a részleteket. Ennyi tapasztalat után már tudom, nem kell más csak egy jól elhelyezett piros csík, de tudni kell hova. Vagy miért ne lehetne a jobb és bal cipő aszimmetrikus, esetleg párban egy kép?

Magamnak a jó minőséget vadászom leárazva. Ha rátalálok egy jó darabra, megveszem több színben. A bársolyos érintésű nubuk bőrnek nem tudok ellenállni. Van talán harminc pár cipőm… Na jó, igazatok van, biztos több, mint harminc…”

Budapest, 2011. szeptember 13.

http://members.chello.hu/attalai.zita/