Ajka Kristály

Bolyongunk az üveggel megrakott ládák között, a félhomályban csövek futnak a fejünk fölött. Hűtőkemencék sora választja részekre a csarnokot. Nemrég még öt hutát szolgáltak ki, körülöttük ezerötszáz ember nyüzsgött, mint a hangyák: behordók, üvegfúvók, formakészítők, formatartók. Sok-sok kézen átment egy-egy tárgy, mire a csomagolóba került. Ma már nincsenek háromszázan se, egy huta dolgozik. Nem csak a műszaki fejlesztések miatt zsugorodott manufaktúrává a gyár, a piac is megváltozott.

A Kisképző üvegszakos diákjainak évvégi szakmai kirándulásához csatlakozhattam. A világviszonylatban is ritka, sokféle technika mögött különleges tudással rendelkező szakemberekkel találkozunk. Ha ők elmennek, tudásuk a semmibe vész.

1878-ban szász és bajor mesterek kezdték gyártani az üveget Ajkán. Az alapító Neumann Bernát, majd az új tulajdonos Kossuch János idején közönséges üveget és lámpacilindereket készítettek. A káli üvegből készült vékonyfalú termékeket arannyal és gravírozással dekorálták. Ritka példányaikat múzeumokban őrzik.

A háború és az államosítás után már ipari méretekben készítettek asztalneműt.

A hatvanas évektől kezdtek el ólomkristályból dolgozni, mely kiválóan alkalmas hámozásra, metszésre. Elkezdődtek a színkísérletek, megalapozták az überfang technológiát. A szintelen ólomkristályra rávitt hajszál vékony szines üvegbe metszéssel, homokfúvással kerül a minta.

A cameo eljárás a legmunkaigényesebb. Több színt is felhordanak a felületre és több fázisban homokfúvással szedik ki a hátteret. Ezekből a tárgyakból kevés, számozott példány készült. Az aranyozás sem ment még ki a divatból. Szinte kizárólag egyedi megrendelésre készülnek.
 
Az ólomkristály utánozhatatlan fényét hevítéssel, vagy savazással érik el. A 67°C fokra melegített kénsavba régen kézzel merítették, most hatalmas kádban mossák át az üveget. A gumi kosarakból kikerülő üveget még utoljára nagynyomású levegővel tesztelik, aztán csomagolják.

Benyitunk az utolsó ajtón a legfiatalabb műhelybe, ahol megtudjuk mi a különbség a Pate de verre és a casting között? Az előbbi esetben üvegszemcséket, vagy tört üveget olvasztanak össze, utóbbi esetben üvegtömböt olvasztanak formába. A vékony lábakkal kapálózó ló vagy egy negyven kilós szobor nagy pontossággal és biztonsággal nem is készülhet másképp. Erre a préselés alkalmatlan.

Az ipartörténeti és kulturális szempontból is érdekes nap után tegye fel mindenki a maga kérdését, vagy válasszon az alábbiak közül:
Miért zártak be az üveggyáraink? Csupán világjelenségről vagy másról is van szó? Mi a jövő: bérmunka vagy saját márka építés? Hogyan lehetne motiválni a fiatalokat, hogy életüket valamelyik szépséges kézműves szakmában képzeljék el?

Köszönet Csala Zsuzsa az Ajka Kristály üvegtervező művészének

a sok információért, valamint

Kecskés Krisztának és Bihari Kristófnak

a Kisképző üvegszaka tanárainak a lehetőségért.