Vereczkey Szilvia

„Anyag-manipulációnak hívják, amit csinálok. Ma már tanítom is. Arra készültem az Iparművészeti Főiskolán, hogy textilgyáraknak fogok minimalista, visszafogott környezetbe illő kollekciókat tervezni. Lakótelepek kis lakásait fogják izléses otthonná alakítani az általam tervezett függönyök, ágyterítők, párnák, faliképek.  Jött a rendszerváltás, hirtelen megszűnt a textiliparunk, bezártak a textilnyomó üzemek. Ott álltam hát álmaim romjain.                                                                                         .

A kelme, a textura érdekelt. Kísérletezni kezdtem. A kész textíliákat apró darabokra hasítom, kisebb felületeket hozok létre. Különböző módon új anyagot készítek belőlük.

Soha nem akartam konkrétan öltözetettel foglalkozni.

Az előkészített anyagokat mintába rendezem, majd varrással rögzítem. Aprólékos munka. Sokszor meg is gyűröm az anyagot. Szisztematikusan és addig dolgozom egy-egy ötletemen, amíg úgy gondolom, mindent kihoztam belőle.

Járom a várost, megszállottan gyűjtöm az izgalmas anyagokat. Vannak már bevált helyeim. Ruhakereskedésekbe is érdemes benézni. Különleges, nemes anyagokat keresek. Lehelletfinom selymeket, viszkózt, pamutot fedezek fel elképesztő árnyalatokban. Mindig meglep, hogy az emberek nem is tudják, milyen kincsek veszik körül őket.

Anyagátalakítás közben érzékenyebbek és sérülékenyebbek lesznek a textilek. Aki a tárgyaimat használja, annak tudnia kell, hogy a sálak, tunikák valójában ékszerek, a lakástextilek műtárgyak. Nehéz megtalálni a helyét a munkáimnak. Hajt valami és biztos vagyok benne, hogy eljön az én időm, amikor megértik, miért vagyok ennyire elhivatott. A tanítványaim biztosan ezért sikeresek. Büszke vagyok rájuk!”

Látogatás a hegyvidéken.

„Amikor költöztünk, fontos volt, hogy a családom, a mérnök férjem, a gyerekeim és a munkám is elférjenek.

Nos, a lakást mára én foglalom el. Az én dolgaim vannak mindenütt.” Nyitja a szekrényeket, rendben sorakoznak a tépésre váró anyagok. Tüll, selyem, viszkóz csíkok, gyöngyfűzérek lógnak körben, fonalra rögzített anyagdarabkák, mint pillangók rezegnek művészi elrendezésben körös-körül. Légiesen áttetsző vagy fémes ragyogású, nyári türkiz vagy őszi rozsda hangulatban, csokorban a félkész anyagok.

Fiataloknak, különlegességre vágyó hölgyeknek készülnek a puritán egyedi ékszerek, idomokat hangsúlyozó vagy takaró stólák. Minimalista lakberendezés híveinek kész falitextilek, függöny, párna gondosan összehajtva.

Az asztalon fémszálak, irizáló fonalak, színes szalagok. Gyűjteményt látunk tollakból, csődarabokból, egzotikus hatású kövekből: itt van például a dalmata kő. Újabban a nyakékszerekkel foglalkozik. „Megborzongtam az örömtől egy nap: gyertek gyorsan, ezt látnotok kell, mit hozott megint Szilvi! – hallottam telefonálni egy kedves ismerősömet, amikor éppen benyitottam hozzá délben. Álltam és láttam, hogy magabiztos léptekkel, élénk izgalommal, az ebédből jövet-menet közeledtek a hölgyek a belvárosi üzlet felé…”

Budapest, 2010. december 1.

Ferenczy Noémi díjas textilművész

Elérhetőség:

vereczkeydesign.hu