‘Megérkeztünk. / Íme lássad: Ez a Kékszakállú vára. / Nem tündököl, mint atyádé. / Judit, jössz-e még utánam?’ Ki ne ismerné Bartók szenvedélyes operáját, amiben a könny- és véráztatta termek félhomályában, a titkos ajtók kulcsaiért könyörgő ifjú szerelmes hölgyet, a herceg negyedik áldozatát egy “csillagos fekete éjjel” eléri a végzete.           Tovább…

A művésztelepek világa inspirálólag hat rám. Évente legalább öt-hat művésztelepen megfordulok. Ott találkoztam a lovakkal is. Mindenki lovagolt, nem volt mit tenni, kipróbáltam. Olyan erős hatással volt rám az élmény és az első lovam, hogy a róla készült olajfestményemtől nem tudok megválni.                           Tovább…

          Egy látogatás margójára:   Botticelli Primavera parafrázisa a Jeli arborétumban készült. .                                                                             Tovább…

Egy mű születéséről röviden: A “szobor” szónak van egy antik jelentése: csináljunk Istent, vagy Istennek tetsző dolgot!                               .                                             Tovább…

Fogalmam sem volt mivel akarok foglalkozni. Japánt tanultam a gimnáziumban és az írás áll hozzám a legközelebb. Gondoltam író leszek. Ezért jelentkeztem az ELTÉ-re magyar-japán szakra. A japán végül nem indult. Két évig szenvedtem az egyetemen, amikor a családom javaslatára váltottam. Mindig szerettem varrni és beirakoztam egy tanfolyamra. Közben rajziskolában is képeztem magam.       Tovább…

Budapesten születtem. Édesanyám német. Két éves voltam, amikor kiköltöztünk Németországba. Az érettségi, majd egy londoni művészeti alapképzés után édesapám felvetette: járjak Pesten a Képzőre. 89-ben jöttem vissza Magyarországra. Vonzott, hogy itt klasszikusabb a művészeti oktatás, mint akkoriban Németországban. A főiskolán expresszív absztrakt képeket festettem. 94 körül kiürültek nálam a gesztusok. Átalakult a képi világom. Alaposan meg Tovább…

„Autóversenyző akartam lenni. Nagynéném kijelentette: fűszeres inas leszek, de a család leszavazta, mert vékony voltam. Anyám elvitt a nyomdába, oda csak betűszedőket kerestek. Az se volt jó, mert az ólomtól megbetegedik a tüdő. A nyomdász javasolta, próbáljuk meg az Iparművészetit. Kiderült, ott már folyik a tanítás, de tehettem pótfelvételit. Az ostrom után a legkiválóbb művészek Tovább…

Holtfáradt volt mindenki. Három napig raktuk a fát Olsen anagamájába. A fatüzes égetéshez kitartás, tudás és tapasztalat kell. Ismerni és tudni kell olvasni a tüzet. Nemcsak művészet, igazi mesterség.   .   Japánban és Amerikában tanulmányoztam a magastüzű fatüzes technológiát. A legtöbbet Frederick L. Olsentől tanultam. A saját kemencémet is az ő tapasztalatai alapján építettük. Tovább…

.Kissrác koromban tűzzománcot csináltam. Lapozgattam otthon a Művészetet, azon gondolkodtam, mikortól válok majd művésszé. Nívós volt a lap, kiegyensúlyozott, szocreál keveredett a poparttal. A benne szereplő művek egyben mégis egyeztek: volt bennük dráma, Dózsa feláldozása, tűz, vér, háború. Apám járatta a folyóiratot. Három műszakban dolgozott, mikor hazajött az uránbányából fát faragott. Az ördögfejet ő faragta. Tovább…

Mi történhet nagyszerűbb az emberrel annál, mint, hogy megtalálja gyökereit és a célt, aminél már nem lehet fontosabb? Cote d’Azur, tőlem öt méterre a tenger hullámai, gazdagság, gondtalanság, napsütés, pálmafák. 2000-ben óriási kiállítási lehetőség Menton grandiózus városi galériájában, a Palais de l’Europe-ban. .   Nyolcvan méter hosszú kiállító felület csak az enyém, a nyár kellős Tovább…

A Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártam. Imádtam az irodalmat. Csodálatos tanárnőnk volt. Én voltam az előolvasója. Mindenki azt hitte magyar-francia szakos tanár lesz belőlem, de meglepetésre és szüleim riadalmára az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem, ahol könyvművészeti szakon diplomáztam. .     Alkalmazott grafikusként dolgoztam, mígnem egyszer megalkottam egy könyvet szabad grafikai motívumokkal. Erre a könyvre kaptam első Tovább…

Olyan vagyok, mint a rák: Szétnyitom a karjaimat, majd bezárom és mindent viszek, amit összefogtam. Lomtalanításból gyűlnek a dobogó alá a tárgyak, a szekrényajtók, székek, hintaszékek. Lassan sorra kerül mind és nemezből elkészítem rá az új kárpitot vagy a betétet.                               Tovább…