Szöllősi Rita
Norouse, a mohamedán újév idején két hétig őrület van. Ilyenkor búzát ültetnek és amikor kihajt dobozostul felteszik a kocsi tetejére, hogy amikor elindulnak leessen. Belepik vele az utcákat. Perzsiában éltünk évekig. Aranyhalat vesznek, úgy mint nálunk nyuszit Húsvétkor. Befőttes üvegekben úszkálnak otthon, az irodában, üzletekben. A hal az újjászületés és szerencsét hoz. Van hal formájú morzsoló is. A lazán felfűzött lapocskák tologatása közben „Allah akbar“ mormogással közlekednek az igazhitűek.
Dervis vagy nomád ékszerek adtak ihletet. Követttünk néhány nomád családot, így ismertük meg életüket. A bolhapiacon gyűjtöttem mindenfélét, kanalat, lószerszámot: csupa ötvös remek. A kavicsos sivatagban él egy különös növény. Ahol kidugja a fejét, a régiségkeresgélőnek mutatja, alatta ősi temetkezési hely lehet szobrocskákkal, csatokkal.
Ruhatervezőként végeztem az Iparművészeti Egyetemen. Diploma után, még szinte hallgatóként nívódíjat kaptam egy komplett öltözet megtervezéséért. Textiles vagyok ékszerben is. Valósággal megszövöm az ékszereimet, úgy ahogy a páncélingeket szokás. Kifejlesztettem egy saját módszert is. Csigavonalban felfűzöm a gyöngyöt és az alapmotívumra csavarom.
Nem tudok unatkozni ennyi gyönyörű kő és gyöngy között. Borostyánból is annyi féle van. A sárga számolatlan árnyalatban, vagy a vörösek. A zöld borostyánnak szőlőszem, Angur a neve. A fák nedveiből öntik és préselik. Egyszerűen gyufával lehet ellenőrizni: az eredeti nem olvad meg.
Ötletszerűen hoztunk haza először néhány szőnyeget. A nomád kézi perzsába mindig kell hibát szőni, mert csak Allah lehet tökéletes. Találtunk néhány bölcsőt is. Bőrből vagy szőttesből készültek. El lehet képzelni milyen állapotban voltak. A vándorláskor csak beletették a csecsemőt és a sivatagban nem használtak pelenkát.
Iránban egy urinő már nem hord nomád ékszert, kizárólag aranyat visel. Otthonában a nyugati divatot követi. Nem vesz nomád szőnyeget, csakis tökéles minőségű, erősen mintázott városi stílusút. A visszafogott hagyományos nem felel meg az ízlésének.
Sűrű, fekete, buja hajuk van, persze, hogy erotikus a kivillanó nyak látványa. Nekem csak egy hajtincsem lógott ki a kendő alól a vidámparkban és rám szólt az őr. A szigorú öltözködési szabályokat folyamatos igyekeznek lazítani. Hatalmas textil rózsát tesznek a fejük búbjára, amitől a kendő felcsúszik a homlokon. A kabát már karcsusított, testhez állóbb, a nadrág fölé mini szoknyát húznak.
Festéssel, sminkkel, finom balzsamokkal, gyönyörű fehérneművel kárpótolják magukat a hölgyek. A csador, de legalább a kendő kötelező viseletének köszönhetően Iránban a nők dolgozhatnak. Jogosítványt is kapnak. A nők határozott sofőrök. Az utcai forgalomban végre egyenrangúak, ezt ki is használják.
Különös világból nőies fortélyok, szerencsét hozó amulettek, kortalanság üzenete, pusztán esztétikai élmény? Talán mese csupán, amit csak a nők tudhatnak igazán.
Budapest, 2012. március 25.
ELŐZŐ: Wahorn András
KÖVETKEZŐ: Kisképző Üvegszak
LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )
Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.