Pataki Tibor

Szenvedélyesen gyűjti a papírokat. „A papír maga a csoda. Még a szomszéd trafikba is bejártam, mert a cigaretta papír finom, erős és néha érdekes mintázata van. Egy nap maga a trafikos szólt, érkezett valami egészen különleges. Miniatűr könyvbe voltak kötve a hártyavékony ívek. A kettőt egymással szembe fordítva egymásba lapoztam az oldalakat, úgy összetapadtak, hogy többet nem tudtam széthúzni őket.

Ez számomra az emberi kapcsolatokról szól. Sorskönyvek: a sorozat gondolata ekkor született meg bennem. Éppen ki akarta dobni mellettünk egy jogásznő a rendszerváltás előtti jogszabályokat. Azokat használtam fel először.

Ahogy a lapok és betűk összeérnek, elválnak, olyan mint két ember kapcsolata, új történet keletkezik. Az egyéni tragédiák, roncsolás, égés egymásba fonódnak és látható hogyan oldódnak fel a keletkezett sérülések. Utóbb izgat az is, hogy többé soha nem tudjuk elolvasni az eredeti szöveget.“

Mikor a sorozat címe eszembe jutott, nem gondoltam arra, mennyire komoly a dolog. Egy nap csak úgy beléptem egy antikvárba és egyenesen elindultam egy polc felé. Szórakozottan levettem egy könyvet. A szerző, Erik Berne pszichológus, a „tranzakció analízis“ kutatója. Egy egész sorozatot írt „Sorskönyvek“ címmel.

A műterem egyik fala telis-tele könyvvel, amit ő illusztált, vagy legalább a borítóját ő tervezte. Nem csoda, hogy valami különös kapcsolat fűzi a könyvhöz, szinte mindegy, hogy egy régi regényről vagy egy lejárt telefonkönyvről van szó. A borítókról már ne is beszéljünk.

„Egy nap utaztunk Veszprémből Révfülöp felé. Már sárgállott a búza, közte piroslott a pipacs. A mozgás által keltette suhanó kép felkeltette az érdeklődésemet.

A ‚könyvtájak‘ után a művészkönyvek technikáját felhasználva készítettem el a tájképet. Én is csodálkoztam, hogy olyan képi finomságot lehetett vele elérni, amit semmilyen más módon se tudott eddig senki. Igaz ehhez kb. 1200 vágott lap élére volt volt szükség.“

A papírral annyi mindent lehet csinálni és „Hajtogatni jó“ – írja az origami titkait felfedő könyvében. A legtöbben talán a békáért rajonganak még ma is. De a legnagyobb sajnálatunkra mi már nem találkoztunk azzal a majd két méteres nyúllal, amit levelező kartonból hajtogatott egy kiállítás alkalmából.

Budapest, 2012. január 5.

Munkácsy-díj