Pataki Balázs

Iskolás koromban egy „száz éves“ bányász rajzszakkörbe jártam. Portrékat rajzoltam és tájképeket festettem. Nem hitt bennem senki. Mégis bekerültem a MOMÉ-ra. Ott úgy éreztem ‚kiürültek‘ a tájak amiket festettem. Fajó János tanította a rajzot, neki köszönhetem, hogy megismerkedtem a geometrikus művészettel, ez új értelmet adott mindennek.

Már az egyetem alatt elkezdtem vaskályhákat és kandallókályhákat tervezni a Fireplace kft-nek. Évente öt-hat új modelt tervezek, negyven-ötvenezer darabot adnak el belőle a nyugat-európai piacokon éves szinten. Kővel és kerámiával kombinált készülékek is vannak. Itt a műhelyben készítem a maketteket.

Vagy kályhával foglalkozom vagy festek. A festés előtt kell néhány nap, hogy lenyugodjak. Csak amikor jön az a bizonyos érzés, akkor kezdek bele egy képbe.

A geometria végtelen lehetőségeket kínál. Amikor egy formát megrajzolok és annak különböző változatait, nehéz meghozni a döntést, hogy meddig csússzon egy vonal, melyik áthatás a jobb? Meddig fedje egyik felület a másikat? Hol van az a pont, ahol már nemcsak vonalakról vagy színekről beszélünk, hanem történik valami a képen. Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy ne essen ki az egyensúlyából a kompozíció.

Fa lemezeket használok, kiemelkednek a képek a síkból. Két híg alapozás után a harmadik rétegen már vastag olajfestékkel dolgozom. Három-négy órát egyben rá kell szánnom, nehogy az ecsetvonások megszakadjanak és lekövessem a formát, mintha áramolna a hullámzás.

Ismétlésre, javításra nincs mód. Ha korábban szárad míg a végére érek, vagy rontok, le kell kaparni az egészet és kezdem újra az egészet.

A Tsz major épülete elhagyottan állt a falu közepén. A teteje beszakadva, a pincében térdig ért a talajvíz. Rozsdás traktorok az udvaron. Azt rebesgették, hogy a pincében is van egy elsüllyedve. Később találtunk is egy nagy vasdarabot. Ide jártunk gyerekkoromban játszani.

Az Eszterházy birtokhoz tartozott, 1770. körül épülhetett a templomal egyidőben. Amikor az önkormányzat a telket négy részbe vágva értékesíteni akarta és ehhez le kellett volna a házat dózerolni, amire szerencsére nem volt pénz, megvettem, nehogy lebontsák. Sokszer eszebe jutott a felújítás során: kellett-e ez nekem? De itt lakom, itt vannak a műhelyeim, tudok vendégeket fogadni, apám borát tároljuk a pincében.

Egy jelképes összegért megkaptam Fajó Jánostól a szitanyomdáját. A nyomathoz fólia készül. A sűrű szitára felhordott vékony gumis rétegre ráhelyezett fóliát átvilágítjuk. Ahol a vörös „folt“ van, ott nem keményedik meg a gumi. Gumispaklival áthúzzuk rajta a festéket. Ahány szín, annyiszor kell megismételni. Akkor lesz tökéletes a nyomat, ha eltaláljuk a ráhagyásokat és a festéket kellő lendülettel terítjük.

Foglalkozom a gondolattal, hogy szervezzek a Szerencsi Szabadiskolához hasonló művésztelepet. Hiányoznak azok a napok, amikor csak a geometriával foglalkoztunk és órákat tudtunk a kompozíciókról beszélgetni.

Császár, 2013. július 19.