Orosz István

Nálunk mindenki irodalmár a családban. Jókai és Verne könyveken nőttem fel. Élveztem, ahogy megjelent a képzeletemben, amit olvastam. Ki volt jelölve hát az utam, faltam a könyveket, színjátszó körbe jártam. Szinész?

Talán azért sem lettem, mert az ének nem ment. Az Iparművészetire elsősorban a könyvillusztrációk és a plakát miatt jelentkeztem.

Az irodalom hat, mint például Babits verse: Az örök folyosó és egyszuszra citálja: „A véghetetlen portikusznak egyhangu oldalívei rejtett forrásu fényben usznak. Mi haszna széttekinteni? A síma égnek semmi ránca s szemed a földet nem leli. S tán e nagy ívek néma lánca a végtelenbe fűzve nyúl: holt oszlopoknak méla tánca huzódva, mozdulatlanúl légtengelyén az üres ürnek, s a külső sötétig vonúl, hol a Pokol lakói sülnek.“ Máris az építészeti geometriánál vagyunk, ezeket a térbelinek látszó formákat lehetetlen lenne megépíteni, lerajzolni viszont olykor mégis sikerül.

Csupa csalafintaság: az Oszlopcsarnok oszlopainak száma eltér lent és fent, van benne élő fa és halott fa, hogy az idő is megjelenjen rajta… A tökéletest sok vázlat előzi meg. „Azt mondják kétféle művész van: az egyik azért csinál sorozatot, hogy legyen egy sikerült, a másik, akinek annyira sikerült az első, hogy megcsinálja több változatban“

Csigabiga az aranymetszés szabályait bemutató formajáték. „A teraszasztalon sétált a csiga-modell. Lefotóztam, hogy egyszer majd felhasználom.“

A Bolondok hajóját most nálunk is kiadják tíz kötetben, ebből öt van kész. Száztizenkét darab rézkarcra van megbízásom. Sebastian Brand könyvét először Dürer is illusztrálta az 1400-as évek vége felé. Fametszetek voltak, ami azt jelenti, hogy fametsző iparosok vésték és nyomtatták a Főmester rajzait, mert hogy Dürer mellett még mellék-mesterek is segítették a munkát. A sokszorosításnak nagyon sok formája van.

Heliogravure eljárással készültek a nyomatok. A mélynyomás majd kétszáz éve ismert formája, régiesen rézfénymetszetnek hívták. A rézkarcszerű tollrajzot fényérzékeny rézlemezre vetítik, aztán a vasklorid marja ki a vonalakat. Amikor a lemez kész, még bele lehet karcolni, hidegtűzni.

Fontos, hogyan veszi fel a papír a festéket. Kedvenceim a Fabriano és az Ingres papír. Ez utóbbi finoman bordázott. De, ha igazán különlegeset szeretnék, akkor Szentendrén Vincze Lászlótól rendelek kézzel merített papírokat.

„Az anamorfózis ma már nem ördöngősség“ – helyezi középre a tükörhengert – „számítógépes program is van rá. Hagyományosan a jobb oldali kész képet, bal oldalon négyzetekre bontják és középen átmásolják egy köpenyre. Én abban fejleszettem tovább, hogy az anamorfózis csak egy részét adja a képnek, csak a második jelentést. Ez a Holló c. vers egy illusztrációja. Sokan találgatják, fikcióról van szó, vagy maga a költő szólal meg egyes szám, első személyben a versben. Edgar Allen Poe hevesen tiltakozna, én azonban mégis őt mutatok meg a tükörben.

Mindenhol könyv. „Már annyi van, hogy ha kell valami, nem találjuk. Lassan úgy járunk mi is, hogy könyvtárba kell menni, ha el akarjuk olvasni valamelyiket.“ A polcon ott sorakoznak a saját művek is. Ő Utisz, az író. És azok kedvéért, akik még mindig nem szeretnek olvasni kilopunk ide tőle néhány sort:

„Nyílik a könyv s arcodba mered, / Nézi merőn két árva szemed, / Semmi esélyed, tudja, mit érzel, / Bármire gondolsz, már nem enyész el.“

Grafika, animáció, plakát, könyv…mi jöhet még? Szerencsénk volt, mert mi láttuk, de őszig ez egy nagy titok. Csak annyit, hogy ez még nem volt!

Budakeszi, 2011.október 11.

Elérhetőség és életrajz:

www.utisz-utisz.blogspot.com/