Nyíri Katalin
„A Hernád partján Gesztelyben lakott nagyapám. Egyszer bement a kocsmába és megkérdezte: kinek van egy szövőszéke. Azon a vidéken valamikor, majd minden háznál szőttek. Valakinek volt a padláson diófából. Legalább 100 éves. Itt-ott kellett csak kipótolni. Akkor még egyetemre jártam.”
Rögtön a bejárat mellett trónol a négy nyüstös, fekvő szövőszék. „Ennél többet tudnak és kényelmesebbek az újak. Például feltekerik a láncfonalat. Erre a lánchengerre hatvan-száz méter hosszú szálakat szoktunk felrakni. Pápán él Lőrinc Péter szövőmester. Hozzá viszem a lánchengert. Miután kolorizáltam, neki van hozzá készüléke, amivel feltekeri a fonalakat. A mester tanít, szövőszéket is készít, szervizel.
Ugyanarról a lánchengerről számtalan színárnyalatot és mintát lehet megszőni. A különböző színű vetülékszállal más színt és tónust, az effektfonalakkal pedig különleges felületeket lehet elérni. Az alapszálra díszítő szálat csévélnek, amilyen páldául ez a buklé. Még én készítettem a cérnagyárban.
A pamut- és gyapjúszálon kívűl használok még vízre zsugorodó szálat és rugalmas lycrát is.
Ezzel az átalakított régi fúróval csévélem fel a vetőszálat. Jó lesz vigyázni a vetélővel! Néhányszor már elrepült. A hegye még a padlócsempét is átütötte.
Különféle szövésfajtákat variálok, pl. a sávolykötést vagy az atlaszkötést, de készítek ikatot is, ahol a már felvetett láncra festem a mintát. A faliszőnyegeket rongyszövéssel készítem. Hat-nyolc hónap alatt szövök le egy lánchengernyi fonalat.
Szövött anyag és öltözéktervező szakon végeztem. Mire meglett a mesterképző diplomám, eltűnt az ipari háttér. Belülről kell megoldanom mindent. Tervezek, gyártok és az értékesítésről is gondoskodnom kell.
A magam készítésű szövetnek nagy előnye, hogy egyszerre készül az anyag és a forma. Tudom, hogy hol kell belevágni úgy, hogy a szövés megtámogassa a ruhát. A kézi szövéshez közelebb áll a minimál szabás. Minden kultúrában megvoltak az egyszerű szabásvonalak, hajtásokkal formázott lepel ruhák. A görög, perzsa, indiai viselet is ezen alapszik.
Ezeknek a daraboknak megvan a szezonjuk és hajtogatni sem mindig divatos. Egy-egy maradék szőttes darabbal fel tudok dobni egy egyszerűbb hétköznapi darabot. Látvány ruhákat is készítek. Esküvői ruháért hozzám nem a fehér abroncs szoknyáért jönnek a menyasszonyok. Rétegekből állítom össze az öltözetet, amit később is fel lehet venni más alkalmakra.
Nehéz jellemezni a hazai öltözködési kultúrát. Az biztos, hogy a viselet tükrözi viselőjének önismeretét és önbizalmát. Egyikkel sem állunk valami jól. A skandináv országoknak példaszerűen sikerült tovább gondolni hagyományaikat öltözetben, lakáskultúrában, és általában a formatervezésben.
Telki, 2013. április 25.
ELŐZŐ: Darvas Árpád
KÖVETKEZŐ: Botos Péter
LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )
Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.