Nemere Réka

Budapesten születtem. Édesanyám német. Két éves voltam, amikor kiköltöztünk Németországba. Az érettségi, majd egy londoni művészeti alapképzés után édesapám felvetette: járjak Pesten a Képzőre. 89-ben jöttem vissza Magyarországra. Vonzott, hogy itt klasszikusabb a művészeti oktatás, mint akkoriban Németországban. A főiskolán expresszív absztrakt képeket festettem. 94 körül kiürültek nálam a gesztusok. Átalakult a képi világom. Alaposan meg akartam tanulni festeni.

.

A mai figurális képvilágom erre az elhatározásra épül. Télen csendéletet festettem, nyáron tájképet. Narancsokat választottam. Látszólag egyszerű tárgy. Vizsgáltam a formájukat fényben, ellenfényben, fehér alapon, fehér térben. Az akkori tájak is ‚plein air‘, a szabadban készültek. Később kezdtem fényképeket is használni.

Képi felfogásomban néhol rokonságot fedezek fel Caspar David Friedrich képeivel. A 19. századi német romantikának egyik jelentős alkotója képeit áthatja a múlandóság, a melankólia. Főleg tájakat festett, néha romos templomokkal. A tájban statisztáknak tűnnek az emberek, pedig róluk szólnak a képek: az ember viszonyáról istenhez és a végtelenséghez. Szimbolikus jelentése van a gyakran hátat fordító emberi alakoknak is. Legújabb sorozatomban focipályákkal, focistákkal és meccs nézőkkel foglalkozom. Jó pár képen hátat fordító nézőket ábrázolok, ösztönösen vonzódom ehhez a megoldáshoz.

A munkámra az absztrakt expresszionizmus mellett a minimalizmus van hatással. A képeimen figuralitásuk ellenére valamiféle absztraháló tömörítés észlelhető. Egy-egy téma akár öt-tíz évig is érlelődik bennem. Amíg ki nem merítek egy gondolatot, nem kezdek új sorozatba. A témák változtak, de a részben oldott, részben szerkesztett kompozicióim maradtak. Ez a két pólus egy alap feszültséget képez munkaságomban.

A Margit híd tanulmányozása közben figyeltem fel az uszályokra. Majd a duisburgi nagy kikötőben alaposan megnéztem az uszályokat. A redukált, sötét hajótestek mellett enyhén vibrál a víz, akár a valóságban. A bálna alakú kompokat a parkoló autókkal Amsterdamban és Zeebruggében örökítettem meg. Azt mondták, érződik német származásom, mert északi fényeket festek. Talán mert északon figyeltem meg az uszályokat, de nem hiszem, hogy a származásom miatt. Kísérletképpen egy Duisburgban látott konténerszállítót áthelyezeztem a Dunára. A víz melegebb, barnás-zöldes, az ég sem fehéres, talán elhihető, hogy ez Magyarországon van.

Rendszeresen utaztam Németországba. A volánnál ülve meredtem előre. Hol szikrázó napban suhant a táj, hol az ablaktörlő koszolta előttem a felfröccsenő sarat, kamionok előzték egymást, jöttek-mentek a sztráda hídak… Egy délután pedig a Rákóczi úton haladtam. Az összekozolódott ablakon keresztül megörökítettem fényképen az utat a Klotild palotával együtt. Ebből is lett festmény, ilyen élményekből születettek az uti és autósztráda képeim.

A konyha ablakban megcsillanó őszi nyírfa levelekkel indult az otthoni ablak sorozatom. Az ablakfélfák megosztják a képet és távolságot teremtenek látvány és néző között. Festettem panel házat is, balról belógó fenyőfával. Talán kissé japános a hangulata. Szeretem a nagyméretű képeket, van valamiféle mozi hatásuk, szinte beszippantják az embert. Párhuzamosan több képet festek egyszerre, nehogy belefáradjak egy képbe, mert ettől élettelenné tudnak válni.

Még benne voltam az ablak témában, mikor egy szlovák művésztelepen a szállásunk mellett két focipálya is volt. Megfogott a sok zöld szín, a növények és a geometria kontrasztja, a színesen felöltözött focisták. Ablakfélfa helyett megjelennek a védőhálók tartóoszlopjai.

A focisták révén elkezdtem embereket is festeni. Úgy tűnik, csak statisztálnak, pedig a pályán való elhelyezkedésüknek jelentése van. Nem a heroikus, sportos oldalát festem a focinak. A több téri síkban a látvány általában statikus. Talán társadalmi viszonyok tükröződnek bennük. Például egy képen a figurák merevségéről A bürökrácia diktatúrája jutott eszembe, és ezt az alcímet adtam neki. Amúgy szeretem nézni a focit. Bajban voltam, amikor a bajorok barcelonai edzővel játszottak Barcelona ellen. Igazából nem tudtam, kinek drukkoljak.

Budapest, 2013. május 20.