Néma Júlia

Holtfáradt volt mindenki.

Három napig raktuk a fát Olsen anagamájába. A fatüzes égetéshez kitartás, tudás és tapasztalat kell. Ismerni és tudni kell olvasni a tüzet. Nemcsak művészet, igazi mesterség.

.

Japánban és Amerikában tanulmányoztam a magastüzű fatüzes technológiát. A legtöbbet Frederick L. Olsentől tanultam. A saját kemencémet is az ő tapasztalatai alapján építettük. Mivel itthon ez még szokatlan eljárás, tanítom az egyetemen (MOME) és könyvet írok róla (ami a Scolar Kiadónál fog megjelenni márciusban).

Először a Távol-Keleten égettek magastüzű kerámiát. A porcelán és a kőedény jól bírja az 1300 °C feletti hőt. Vannak, akik arra ügyelnek, hogy a porcelán makulátlanul tisztán égjen ki, ezért égetőtokokba helyezik a tárgyakat. Ha a porcelánt szabadon hagyjuk, a tűz nyomai megjelölik, a hamu pedig zöldes mázat képez rajta. Japánban szándékosan kezdték használni díszítésképpen a kemencében az égetés alatt képződő hamumázat.

Lassan a nyugati kultúrába is beszivárgott az elemeknek tág teret engedő égetési mód. Aki természetes hamumázas tárgyat készít, az a kemencében komponál, lánggal fest. Ahogy egymás mellé-alá-fölé rakatoljuk a tárgyakat, a lángok elől takarásba kerülnek a felületek, fotogramszerűen foltok keletkeznek.

Míg a gázkemencében szabályozott körülmények között ég ki a porcelán, addig a fatüzelésű anagama kemencében keményebb világ van. Zuhannak az égő fahasábok, lassan durva, vastag felületet képeznek a tűztérben elhelyezett tárgyakon, a hamu továbbszáll és ráolvad a felsőbb régiókban felhalmozott edényekre is, közben a lángok kíméletlenül nyaldossák a „hófehérke” porcelánt.

Mivel ez a fajta égetés tele van esetlegességgel, olyan művészeket vonz elsősorban, akik lazábban kezelik az anyagot. Az én szigorúságom a közép-európai konstruktivista hagyományokban rejtőzik. Egy olyan közegben sikerült az alapokat elsajátítanom, ami meghatározta világlátásomat. Talán pontosan ez az izgalmas, hogy ilyen háttérrel nyúlok ehhez a technikához.

Szeretem a szélsőségeket. A vékonyra nyújtott papírporcelánt lapszerűen kezelem, pontos illesztésekkel olyan geometrikus tárgyakat építek, ami a fatüzes világban igen szokatlan.

A finom szerkezetű, törékeny építményeket a kemencében a brutális erők aztán életre keltik. Egy építés közbeni érintéssel, majd a láng irányába helyezéssel tudom befolyásolni a mozgását és színét. De a végeredményt soha nem lehet előre látni.

Kevesen korongozzák itthon a porcelánt. Főleg öntik. A papírpéppel összegyúrt porcelánnak jobb a nyers szilárdsága, ezért könnyebb vele dolgozni. A Keresztút 14 darabos sorozatát és reliefjeimet is papírporcelánból készítem. Ha tisztán, fehéren akarom őket látni, gázkemencét használok, ha élőbb, színesebb tárgyakat szeretnék, fatüzes kemencében égetem őket.

Az Olimpia étterem séfjével és főpincérével indult a közelmúltban egy együttműködésünk. A hamumázzal olyan organikus felületű tányérokat készítettem, ami a gasztronómiában nálunk még teljesen újnak számít.”

A világ élvonalában számon tartott művésznél teázni sem akármilyen élmény. Lemorzsol egy darabot a puerh teából és kiválaszthatjuk, kinek a csészéjéből isszuk a kissé füstös ízű finom italt. Én az Olsen csészét választottam.

Budapest, 2013. január 19.

Díjak:

2013. Ferenczy Noémi-díj

2008, 2009 Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj

2003—2005 Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj

2003 Magyar Formatervezési Díj, termék kategória

2012— az International Academy of Ceramics (IAC) tagja

Elérhetőség: nemajulia[kukac]spavia.com

www.nemajulia.com