Martin Henrik

A világűrben az egyedüli lény, mely minden technikai segítség nélkül kibírja a körülményeket, eddigi tudásunk szerint, a medveállatka. Képes látszólag felfüggeszteni az élettevékenységét, ezért nem árt neki az oxigénhiány, a hideg, a sugárterhelés. Mondhatnák, igazi űrlény. A természetben extra körülmények között is megélő állat nálunk a mohában él, a legnagyobb sem éri el a két millimétert. Egyes fajták a szájnyílásukból mésztőrt lövellnek ki. „Megragadott a furcsa mozgása, a redők formája. Egy méterszer félméteres andezitből faragtam ki a medveállatkát. Ha ebben a nagyságban élne, talán a világ legveszélyesebb fenevadja lenne.”

„Amikor az ember sokáig bámulja a tükörben a saját szemét, egyszer csak eltűnik az arca. Azt mondjuk, a szem a lélek tükre. Tehát amikor a saját tekintetünket kutatjuk, akkor arra keressük a választ: Ki vagyok én? Szemünk egy ego nélküli embert lát, körülötte űr támad, olyan ez, mint egy űrutazás. Talán ez lenne a buddhaság?

Derkovits ösztöndíjasként azt vállaltam, hogy elkészítem Bodhidharma szobrát. Ő vitte el a Zen buddhizmust Kínába, alakjával sok helyütt találkozni. Gondoltam, örök érvényű figuráját a végtelen űrben kell elképzelni: egy vörös szkafanderbe öltözött arctalan űrbuddhát oxigénpalackkal?”

A világegyetemben kalandozik a fantázia. Aszteroidák bolyonganak a sötét égbolton. Formátlan alakú bazalt darabok száguldanak bolygónk felé, a légbe érve olvadni kezdenek és meteorittá alakulnak.

„Amikor az ’Aszteroidák’ első darabját faragtam, előre megterveztem, hova kerüljenek a kráterek. Az eredmény egyáltalán nem lett természetes, át kellett faragni a következőképpen: csak kitaláltam nagyjából a formát, utána igyekeztem nem gondolkozni, hanem találomra belevésni a krátereket. Ezekre a szobrokra egyszerre gondolok nonfiguratív, és realista műként.”

Az ember a kövekre úgy tekint, mint élettelen tárgyra. „Az én holdnövényem él, kristályból növekedik. Nehéz volt megfaragni, mert egy óvatlan mozdulat, és ha letörik egy darabja, a szobornak vége. Egyik nap elkészítettem egyik ágát külön. Amikor édesapám meglátta, ijedten kérdezte: Letörött? Megkönnyebbült, hogy ez egy másik.”

A Meditációs tárgy, a Hipergótikus gúla és a TRS-holdak mintha szintén az eget kémlelnék. „Szeretem a matekozást. Először rajzban, majd papírból készítettem el e geometrikus alakzatokat, aztán kifaragtam kőből.”

Addig is, míg sikerül megfejteni Buddha titkát az „éberség arca”, Vidya sejtelmes tekintetével kell ismerkednünk.