Kutassy Andrea

Reggel lemegyek a műhelybe, este tízig fel se kelek a székről. Kipakolom a saját szerszámaimat. Megjelenik a fejemben egy kép: virágos kert, csillagos éjszaka, tündérek, hableányok. A külvilág megszűnik. Korszakaim vannak: buborékos, indás, lótusz leveles. Eldöntöm: kéz, láb, nyak vagy hasékszer legyen. Ha megvan az alap, jöhet a mese. Spirál vonalban tekerem az ezüst huzalt. A végeket kikalapálom, mintha egy ecsettel húznánk végig a vonalat.

Befoglalok swarowski kristályt, kékes csillogású holdkövet, hegyi kristályt, édesvizi gyöngyöt. Nem drága dolgok ezek, de mégis van értékük. Nincs két egyforma ékszerem. Boldoggá tesz, hogy az emberek kitalálják a történeteimet. Főleg a gyerekek örülnek, és mindent visszamondanak, amit megálmodtam.”

„Leérettségiztem a Madách Gimnáziumban és rögtön Franciaországba mentem ólmozott üveg készítést tanulni. Három év tanulás után elegem lett a koszolós Tiffany korszakból. Ónnal forrasztani sem szeretek. Magam vígasztalására készítettem néhány apró kovácsolt-vas ékszert. Kitaláltam egy fülékszert. Mindenütt megállítottak az utcán: hol vetted?

Barátaim elvittek a Jean-Paul Gaultier által alapított fiatal művészek körének kiállítására. Reszketett minden porcikám. Mit keresek én itt? Igazi vagány művészek közé kerültem, akik mernek különleges dolgokat csinálni. Kis asztalkámnál megálltak kedves idős hölgyek: De szép! A nagymamám idejében voltak ilyenek! Csekkel fizettek, azt se tudtam, hol kell beváltani.

Aztán meghívtak Pierre Cardin álarcos báljára. A bál választott szépe az én vascsipke maszkomat viselte. Fotója megjelent a Vogue-ban. A szervezők megjegyezték a nevemet. Sorra kaptam a profi felkéréseket legyezőre, maszkokra és színházból Csipkerózsika koronájára. Párizs mellett egy várban rendszeresen rendeznek gótikus bálokat korhű öltözetekben. Itt is kelendők az ékszereim. A velencei karneválon főleg a férfiak viselik az álarcaimat. …így végleg elmaradtak az üvegek.

Párizsban van egy ötvösműhely. Tízen béreljük. Éves bérletet fizetünk. Jutányos a díj és régi jól bevált gépek vannak: forrasztó őskori pedállal, jól lehet szabályozni, mint egy varrógépet. Gépek, amivel nagyobb tömböket is meg tudok munkálni. Csiszoló korong: mattot, szatént, és fényeset is tud. Egyszerre általában öten-hatan vagyunk. Egyik ötvös gyémánttal is dolgozik. Én újabban ezüstöt használok. Az ezüst lélegzik. Jó kedvem lesz tőle. Tiszta, mint a hó, ragyog, mint a hold, és nekem jobban áll.

Zuglóban találkozunk a szecessziós stílusú nagyszülői ház verandáján. „A legfontosabb a szabadság és hogy spontán élhetem az életem. Valami hajt, fejem tele ötlettel. Tudni akartam a legegyszerűbb technikákat, ezért beiratkoztam egy ötvös iskolába is, de bárhol járok, meglátogatom a helyi mestereket, akiktől sokat tanulok. Egy táskában elfér, amire az úton szükségem van a munkához. Pici, bemutató kofferemmel pedig mindenhova beengednek.

Kambodzsában él a családom egyik része, barátaim vannak Indiában. Kimegyek a zsúfolt éjszakai piacra, hatalmas fák között árulnak a kézművesek, lampionok világítanak, szól a zene, jönnek-mennek az emberek. A hagyományos indiai textilek mellett kapok egy kis helyet. Kiteszek néhány mécsest, letépek néhány falevelet. Könnyen szép a háttér. Az emberek szeretik, ami kézzel készül, nekem szórakozás és segít az élet fenntartásában. De szeretnék egyszer egy nagy vastag, hordhatatlan ékszert csinálni!”

Budapest, 2011. április 20.

Elérhetőség: www.andreakutassy.com