Kucsora Márta

Először lealapozza a vásznat, ahogy minden festő. Utána akcióba lendül. Feloldja a felületet, ide-oda mozgatja a vásznat, csorgatja, fröcsköli rá a híg festéket. Újra játssza a víz dinamikáját, felveszi és átadja a vízesés vagy a hullám ritmusát. Egy három méteres vászonnál is elégnek kell lennie másfél-két órának, hogy elkészüljön a vászonra fagyott pillanat, maga a kép.

Képein a rejtett elemekről akar beszélni. Meghatározatlan, megfoghatatlan, formátlan anyagokról, mint a víz, a levegő. Másrészről fontosak számára a technikai részletek. Ecset helyett sprayet használ, fújja, locsolja a híg festéket. Keresi az új izgalmas megoldásokat.

Ez egy játék a gravitációval, az olajnál, ahol sűrűbb a festék ott egy-egy ponton ki lehet merevíteni a pillanatot. A fotogramhoz hasonló képeknél igazi növényeket is felhasznál. Természet absztrakcióval foglalkozik, az absztrakt expresszionisták közé sorolja magát.

2005-ben New Yerseyben részt vett egy mesterkurzusom. Az amerikai művészeti oktatásban nincs alapképzés. A szellemiséggel foglalkoznak, mi van az alkotó és műve mögött. A tudatosságot tanítják, a logikát keresik, honnan indul, hová kapcsolható, kivel hozható párhuzamba, alapvetően a párbeszédről szól. A klasszikus rajzolást mindenki ott tanulja meg, ahol tudja, drága privát iskolákban.

Más a mentalitás, ott elfogadhatatlan, hogy egy művész azt mondja: a kép csak úgy jött… A kiállításokon nincs megnyitó beszéd, de a vernisszázsok a profizmusról szólnak. Minden tökéletesen egyben van, a kiadványok, a sajtó, mögötte a kapcsolatok. A galériák felépítik a művészt, kapcsolatban vannak múzeumokkal, gyűjtőkkel. Ez az új szemlélet nálunk is elindult. Néhány fiatal galerista már így gondolkodik.

2006-ban indult a Budapest Art Factory néven ismert, fiatalokból álló művészcsoport. A volt Láng Gépgyár egyik elhagyott épületének felső szintjén, egy hatalmas, hosszú térben műtermeket és kiállítóteret alakítottak ki maguk a művészek. Ebben a formációban a  non-profit társaság 2012-óta működik. Nyitottak a világra, építik a nemzetközi kapcsolatokat, rendszeresen vendégül látnak külföldi művészeket, támogatják egymást, mert a sikerhez nem elég csak jó művésznek lenni.