Kopasz Tamás
„Nem azért alkotok, mert az kell valakinek. Valamikor szerettem rajzolni, de ma már el nem tudom képzelni, hogy leüljek és vonalakat húzzak, tónusozzak. Volt egy faktúrákra épülő korszakom, organikus anyagokat építettem bele a képeimbe. Ezekhez nem is használtam festéket. Rézgálic, klórmész, aranycsillám, vasklorid…“ -mutatja -„…ráégettem technokolt, eperlekvárba hajszálakat nyomtam. Szokták kérdezni, miért pont eperlekvárt?“ Mert az volt itthon! – vágjuk rá kórusban.
És miért hajszálakat? A hajvágásról úgy mondják, ősi jelképe az elszakadás ösztönnek, de azt akkor még nem tudta. Grafika szakra jelentkezett a középiskolában, de szobrásznak vették fel. A főiskolán már festészetre iratkozott be.
Händel zenéje szól. „Valószínű azért szeretem, mert a barokk zene is organikus, az ellentétekre épít, tekeredik a szólam, az ember néha elveszik, feloldódik a fúgákban, majd azután minden hangszer egyszerre rázendít a témára.“ A CD lejár, rögtön rávesszük tegye fel nekünk az egyik saját szerzeményét. „Biztos Ti is használtok számítógépet. Csináltatok már zenét? Nem? Majd fogtok!“
Egy kortárs válogatáson láttam meg a festményét. Az volt a legizgalmasabb mű. Azt vettem észre magamon, hogy nem bírok tovább menni és siklik a szemem a színeken.
Soha nem határozza el előre mikor fest. Gyűlnek a vásznak, a festékek. Közben zajlik az élet: tanítás, kiállítások, zenélés. Majd elérkezik a nap… “Nyugtalan leszek, egész nap járkálok a lakásban, teszek-veszek, rakosgatok. Megfigyeltem már, úgy este tíz tájban kezdek hozzá. Akkor már nem zavar semmi.“
Extatikus állapotban, kézzel, gumikesztyűben, és ecsettel megy a vászonnak. „Az intenzív küzdelem után úgy kifáradok, mint a súlyemelők két perc alatt. Nem szoktam emlékezni rá, mire gondolok közben. Onnan tudom, kész a mű, hogy boldog leszek tőle és már nem tudok többet hozzátenni. Aztán leülök szemben a fotelba, és két-három órát nézegetem.“
Egy alkalommal volt nálam egy csoport. Az egyik hölgy meglehetősen ingerülten reklamálta miért nem fejezem be a képeimet? A kihagyott részek emelik ki a kompozíciót, azok adnak levegőt a motívumoknak… kezdtünk el beszélgetni. A végén ő maradt legtovább, sokat vitatkoztunk, de ő volt a legérdeklődőbb.“
A legnagyobb dícséretek is váratlanul érkeznek. Egyik látogatója magával hozta egy nap tinédzser lányát. Akkoriban a márkás farmer ritka és drága volt, de a lány nagyon akart egyet. Az apa ajánlata úgy szólt, vagy a farmer vagy két kicsi kép. A lány a képeket választotta.
A szobrok születése kapcsán megjegyzi: nagyon jó szomszédai vannak.
Szereti a fiatalokat. „Ezek a gyerekek már nagyon tudnak rajzolni, nekem az a feladatom, hogy tereljem őket, merre menjenek tovább és mi vezet zsákutcába. “ Nemrég részt vett Indonéziában egy csoportos kortárs kiállításon a Yogyakartai Művészeti Egyetemen. Ott minden művészeti ág megtalálható egyben, kezdve a zenétől a képzőművészeten át a temészetművészetig… Az meg micsoda? – kérdezzük. „Csak egy példa. A kampusz közepén egy hatalmas, csodálatos öreg fa áll. Azzal viccelődtünk, hogy biztosan a fa köré tervezték az egyetemet. Kiderült, hogy így is volt.“ A világ talán így kerek!
Budapest, 2011. április 13.
Bemutatkozás, zene és elérhetőség:
www.kopasztamas.hu
ELŐZŐ: Minyó Szert Károly
KÖVETKEZŐ: Kutassy Andrea
LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )
Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.