Ifj.Szlávics László

‘Megérkeztünk. / Íme lássad: Ez a Kékszakállú vára. / Nem tündököl, mint atyádé. / Judit, jössz-e még utánam?’ Ki ne ismerné Bartók szenvedélyes operáját, amiben a könny- és véráztatta termek félhomályában, a titkos ajtók kulcsaiért könyörgő ifjú szerelmes hölgyet, a herceg negyedik áldozatát egy “csillagos fekete éjjel” eléri a végzete.                                           .

A ‘Kékszakállú herceg vára’ éremsorozat a 30. Nemzetközi Éremművészeti Kiállításon (2007) Colorado Springsben elnyerte az Honorable Mention díjat. A nagy tekintélynek örvedő nemzetközi szervezet kétévente megrendezett kiállításán e mellett csak a fő díjat ítélték oda. Az öreg fa ‘dicsősége’, a fából készült dobozérem áttörés lett érmészkörökben.

“Egy barátom éppen el akart égetni egy rozoga gyalupadot. A szerszámok és az idő megpecsételték sorsát, a fa megkopott, nyílásai elformátlanodtak. Hogyan lehet megörökíteni az elmúlást, és az ezzel járó a drámát? Ceruzával körbe rajzoltam darabokat: Ezeket vágd ki nekem, a többit elégetheted!”

Az érmészeti kiállítások kiírása szerint a beadott tárgy maximum 15×15 cm befogadó mérettel rendelkezhet. Manapság e művészeti ág képviselői szokatlan anyagok felhasználásával és változatos formákkal a végletekig feszegetik a műfaj kereteit.

A fali vitrinben még a klasszikusan ismert érmeket, a fiókban már profán tárgyak szabálytalan „lenyomatait” találjuk. De itt vannak azok a két oldalas, ablakos érmek is, melyeket gyűjtők görcsösen, sóvárogva szorongatnak, – „Ez nekem kell!”- remélve, hátha soha többet nem kell megválniuk tőle.

A ’szerelt’ érmek ragyogó tisztaságú acélból készültek tökéletes pontossággal. Mintha csodakészülékek, trükkösen mozgó, hangot adó alkatrészei lennének.

Fiókról fiókra változnak az éremről eddig szerzett ismereteink. A plexibe ágyazott buborékok, a mágikus „távol-keleti” írások mellett finoman kidolgozott fakorongokba ágyazott állati koponyák és a „művészdobozok”, melyek az érem szigorú értelmezéséből kiszakadva alkalmasak hétköznapi történetek elmesélésére.

A tollakkal, kagylókkal, gyöngyökkel, féldrága kövekkel, zsinórokkal, ékesített korongok, háromszögek, négyzetek, kókuszhéjak nem a gonosz szellemek elűzésére szolgálnak. A civilizáció kezdetére utaló „kultikus ős-pénzek” fiktív tárgyak, hasonlók valamikor pénzként funkciónáltak.

Laikusként az a benyomásunk, éremnek nevezhetünk minden olyan, méretre egy férfi tenyérbe belesímuló művészi tárgyat, ami kézzelfoghatóan jelképezi azt az értéket, amit megformáz, legyen az szellemi örökség, egy emberi teljesítmény, vagy maga az élet.

De nem csak érmekké lényegülnek át a múlt tárgyai. Törött óra darabokból, kiszolgált csövekből, trombitából áll össze az óraszobrok sora. A vasaló pedig lényegétől megfosztva emlékeztet Man Ray szöges alkotására.

„Édesapám is szobrász volt. Amikor gyerekfejjel vettem magamnak egy kalapácsot, csodálkozott: ’Annyi kalapács van a műteremben.’ De ez az enyém!- mondtam.” Valahogy így kezdődött.

Budapest, 2013. október 27.

Fontosabb díjak:

1993 – Arcok és Sorsok, Országos Portrébiennále, Hatvan, Aranydiploma fődíj

1996 – 9th Cloisonne Jewelry Contest, Tokyo, Encouragement Prize

1996 – Fej Vagy Írás, éremkiállítás fődíja

1997, 2007 – XI., XIV. Országos Érembiennále, Sopron, Civitas Fidelissima díj

2000 – 7. Országos Faszobrászati Kiállítás, Nagyatád, a város díja.

2002 – Masaccio 600 International Art Medal Competition, Ein Vered (Izrael), Special Mention

2003 – XIV. Országos Érembiennále, Sopron, Civitas Fidelissima díj

2003 – Rejtő Jenő emlékkiállítás és pályázat, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, I. díj

2006 – II. Articum Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, Szolnok, Szobrászati díj

2006 – Ligeti Erika-díj

2007 – XVI. Országos Érembiennále, Sopron, Ferenczy Béni-díj

2007 – Art Medal World Congress FIDEM XXX, Colorado Springs (USA), „Honorable Mention”

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Éremszakosztályának elnöke