Híd

DSC_0790A Híd összeköt. A Hídon mindenkinek át kell menni. A Híd egyben tart. Április elejétől, mi több, már egy éve, június végéig útépítünk. Többes szám, első személyben, mert besegítünk. Még a legprofibb útépítőknek is el kell a lakossági segítség. Például hogyan lehet elviselhetőbbé tenni az építkezéssel járó kellemetlenségeket. Elég jól belejöttünk már tavaly is. Szerveztünk, művezettünk, követ bontottunk, áramot és vizet adtunk… Leveleztünk a hatóságokkal, ha kellett felszabadítottuk az utcánkat… hosszú a történet… Most ponton-hidat építtettünk és működtetünk. Amikor jönnek a munkagépek felszedjük a raklapokat, majd visszahelyezzük. Kell a Híd! Könnyű belátni, 160 méteren át kell jutni valahogy a ragacsos, kátrányos  úton. Ez a mi Hídunk. Mi terveztük, mi szereztük. Harcoltunk érte.

A munkások és a lakók elnevezték a Sóhajok hídjának. Már megírtuk a Google-nak is. A Hídon mindenki átmegy, akár kell akár nem. A gyerekek oda-vissza szaladgálnak. A biciklisek nehezen boldogulnak, de ez nem zavarja őket. Átküzdik magukat a ritka deszkákon. Volt egy férfi, le-fel járkált, mert csak így tudott telefonálni: a mi Hídunkon. Fel se merült benne, hogy visszhangos az utca, minden szót hallottunk. Bár ne hallottuk volna! Együttérzésből erre járnak a Vári Kutyások is. Ha botladozik ebük a deszkák között, hónuk alá kapják szegényt. Ki gondolná: egy ilyen Híd közepe, maga a világ közepe. Innen még egy unalmas utca is fotogén.

Az Országház utca lakói büszkék a Hídra. Szeretik. A sajátjuknak tekintik. Inspirálja őket. Itt jön éppen Horváth Gita írónő. Jó híreket hoz. Ismét készít japán tusrajzokat.

Budapest, 2013. június 3.

LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )

Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.