Fajó János

„Azért festettem kéket-sárgát-zöldet, mert aznap hideget akartam enni. Szemben a párja, sárga-narancs: akkor meleget” – gondoltuk tréfát űz velünk, de rögtön folytatta: „Hat elemből épül fel a festészet világa: háromszög-négyzet-kör, sárga-kék-piros. Torzulásaik a fél formák, a félszínek. Minden más maszatolás. Itt a piros kör nem a piros alma illúziója, egyszerűen csak egy sík forma.“

Fogja a ceruzát és húzza a vonalat a papíron, úgy magyaráz.

„Békéscsabán a szomszéd asztalos bácsi tökéletesen másolt képeslapokat négyzetháló segítségével. Megpróbáltam. Pár hét múlva ott találtam magam a képzőművészeti szakkörben. Nagyon meg kell tanulni rajzolni ahhoz, hogy az ember bátran és biztosan elvonatkoztathasson!”

„A művészet kizárólag kortárs műfaj volt az impresszionistákig. A barokk embere nem kért a gótikából” -térünk át egy izgalmas kérdésre: Mit keresnek ma a gyűjtők? „Cézanne óta változott meg ez a felfogás. Ő döntötte le a rendszert, új művészeti nyelvet kreált. Bennünk van ez a nyelv, csak nem tudunk róla. Azóta a művészek a saját fejük, elképzelésük után mennek.” Ebből arra következtetek, hogy a közönség is. „Mégis kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ne rendelésre alkossanak. Ilyenek voltak Max Bill, Vasarely és Kassák. Velük dolgoztam (őszinteség és tisztelet a hangjában). Ők a szabad eszme elkötelezettjei voltak. Azért is küzdöttek, hogy a művészet ne egy szűk elit kiváltsága legyen.”

„A demokratizálódás kvalitásos műfaja a színes sokszorosítás, a szerigráfia, a tökéles szitanyomat. Nagy pontossággal és mindig a megfelelő anyaggal kell dolgozni. Feleségem vegyész, tudott bánni a festékkel. Sokat segített. És jó volt a fizetése… „- teszi hozzá elismeréssel és bölcs iróniával. Bíztat: az igazi gyűjtő először képeslapot, majd füzetet vesz, aztán lesz egy kis pénz egy nyomatra, végül eljön az idő egy eredeti műre is.

A műteremben matt, meszelt, hófehér falak, csillogásmentes padló, utcáról felfoghatatlan méretek, nagy ablakok, hatalmas munkaasztal, rajta rendparancsoló Marcus, nemes vérű vadmacska, körmei kíméletlenek.

A Mindentudás Egyetem egyszerűségével, kristálytisztán és magas fokon végre megértettük a konstruktivizmus lényegét. A türelmes magyarázatok és néhány életrajzi epizód után, amikor átjövünk a nagytermen, megtörténik a csoda: élni kezd a fal. Térből térbe színek és formák, ívek visznek. A síkból váratlanul kinyílik egy tűzpiros ölelkezés, szürke árnyék helyett egy vanília vagy neonzöld csík mutatja az utat. Bolyongunk a festmények és szobrok között.

„Ezt visszavásároltam egy hagyatéki aukción, hiányzott az életműből, -mutat a becsomagolt képre a padlón- tudnom kell, hova kerülnek a műveim.“ – mosolyog. Minden korszakból itt van az első. Még galériás korából pontosan tudja, hogyan működik a közönség.

Beérünk a műhelybe. Energia és aktivitás árad mindenhonnan. „Bejártunk a csepeli színesfém-öntödébe éjszaka alpakkával és rézzel kísérletezni. Nem voltak alkalmas idők arra, hogy eredményeinket befogadják. Pedig az anyagkísérlet iparművészeti szempontból alapvető“ – míg beszél, féltő mozdulattal mutatja az ötvözetet és érzékeny mozdulatokkal simítja a fát.

Úgy is értelmezhetjük, hogy az anyag adja a benne rejlő lehetőséget? Ennél a pontnál is elidőzünk: „Nem szabad csalni. Lenvászonra lenolajjal kell festeni. A vászonba beissza magát a lenmagolaj, eggyé lesz, örök életű, nem csillog. Minden más lepereghet, csak idő kérdése.“

Budapest, 2010. november 25.

Elérhetőségek:

fajo.hu

Pályafutás
(rövidített változat)
1937. február 9. Orosháza – 2018. július 8. Budapest
1961. kitüntetéses diplomával végez a budapesti Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán, 1961-65. esztétikát, művészetelméletet és filozófiát tanul.
1964-67. Kassák Lajos egyetlen tanítványa.

1965-től nem tárgyat, hanem formát fest. A szabad formát Kassák Lajostól veszi át.
1969. Kassák özvegyével végigutazza Nyugat-Európát, megismeri Carl Lászlót, Vasarelyt és Max Billt. A munkakapcsolat barátsággá alakul.
1971. részt vesz a Soest-on (Nemzetközi Grafikai Szimpózium), ahol megtanulja a professzionális szerigráfia technikát
1992-től plasztikai tevékenysége kiteljesedik. Csúcstechnológiával is dolgozik (Binder cég, Rába)

1974. megalakul a Pesti Műhely. Kiadói tevékenysége során Kassák, Vasarely, Max Bill, Nicolas Schöffer, Gerstner, Pfaler, Linschinger mappák készülnek. Számos könyvet, katalógust adott ki. Jelentős publicista.
1976-88. vezeti a Józsefvárosi Kiállítótermet, az első magyar non-profit műhely-galériát. Fő profilja az experimentális művészettől a designig terjed. Nemzetközi fórummá válik.

1962-től részt vesz több száz egyéni és csoportos kiállításon itthon, egész Európában, Japánban, az Egyesült Államokban Művei megtalálhatók köztereken, múzeumokban és magángyűjteményekben szerte a világban.

1989-től tanít a Magyar Iparművészeti Egyetemen
2003-tól oktat posztgraduális képzésben építészeket az Ybl Miklós Főiskolán
1976-tól vezet nyári szabadiskolát

Főbb hazai és nemzetközi díjak:
1971. Wilhelm Morgem Haus Soest
1973. III. Internationale Malerwochen in der Steiermark, Graz
1985. Munkácsy-díj
2008. Kossuth díj