Cholnoky Zsófia

„Kukákban talált hírekből írt vérfagyasztó novellákat illusztrált K. Anna bécsi diáklány a diplomamunkájához. -Second-hand stories -mutatja Zsófia- Anna kérésére egy tucatnyi példányban kötöttem be. Egyet megkaptam tőle. Tíz évig foglalkoztam gyógypedagógusként sérült gyerekekkel. Elfáradtam. Némi töprengés után beiratkoztam a pesterzsébeti szakmunkásképzőbe és könyvkötő lettem. Szép foglalkozásom van.

Délutánonként szakkört is tartok.” Sok itt élő külföldi, kolumbiai, kínai, amerikai is bejelentkezik. Mutatja a papír szálirányt, a ficc pontot. Mi is matatni jöttünk!

Főleg este dolgozom, amikor már nem jön senki. Koratavasz volt kilenc körül. „Na ez jó lesz, olyan művészfajta” – hallom kintről. Legalább tíz srác jelent meg a kirakatban. Illuminált állapotukból legénybúcsúra következtettem. Női öntudatom aznap csapnivaló volt. Jó lesz, ha inkább eléjük megyek. Nyitom az ajtót, az egyik fiú előkap egy gitárt. Letérdel, biztosan fogadásból, énekelni kezd: „…plamplamplam…Mátyás király …plam… a WC-re…plam… álruhában járt-e lalala…plaam?” Rögtön jókedvem lett. Meghajoltam kissé, csehtamásos stílusban ráénekeltem: „Talán talán …igen igen…talán talán…nem nem!” Behívtam őket és ittunk egy áldomást.

„A műhelyhez volt új végzettségem, na és? Minden nap imádkoztam és jöttek szembe az eszközök. Először a prés, házbontásból a többi. Szerencsém volt. A kukucskálós galériát kaptam bérbe itt a budai várban. Kegyeleti okokból meghagytam a lábnyomokat a kirakat előtt. Aki ráállt, egy kis résen épp belátott az üzletbe egy kiállított festményre. Helyette költöztem én. Darabokban megérkeztek a gépeim. A stanckés fenéséhez ajánlották Bartusek Zolit. Kezébe fogja: „Ezt megismerem, nagyapám csinálta.” Hittem is, nem is. Itt a házban lakik Pali bácsi. Mindenhez ért. Hozott egy nyomdász kézikönyvet 1936-ból. Neki már nem kell. Lapozom és valóban: Bartusek Géza köszörűs hirdetése.”

Polcon régi papírok a Krisztinából, újgenerációs merített, márványos kartonok, kommersz csomagolóanyagok. Érdekesek, szeretik, de idővel fakulnak. A nagy asztalon csontlapok, ecsetek, tűpárna, erős cérna, magától gyógyuló sniccerpad, sniccer, vonalzó, gyorsragasztó…ebben a sorrendben dolgozunk szorgalmasan. Két óra múlva elkészültünk életünk első könyvecskéjével.

Időn túl maradok. Kapok kapukulcsot: WC az udvaron. Itt lakik Balkay Géza, a fura színész testvére. A lépcsőházban László krétarajzai. Ezt látni kell. A keresett helyiségben tisztaság, rongyszőnyeg. Hirtelen hallom, nem vagyok egyedül. Az emeleti körfolyosón szoba-véreb örüli gazdáját. Mobilozik az érkező, hangos, fontoskodik. Elegáns zakóját lobálja. Kulcsa csörög, ajtót nyit, kutya beslisszan, ajtó csapódik. Csönd…

Budapest, 2010. november 17.

Elérhetőségek:

1012 Budapest, Várfok utca 8.

matatomuhely@gmail.com

+36-20-581-7423