„A ruhatervezők legszívesebben 36-38-as méretre dolgoznak. Nálunk gyakoribb a 40-44-es méret, ahol már a kényelem élvez prioritást. Ezt felismerve a célom mégis olyan komfortos és egyedi ruhák készítése, melyek csinosak bármilyen méretben.” Hogyan lehet egy ruha egyszerre kényelmes és passzentos, trendi és időt álló, egyéni és a társadalmi szerephez illő? A válasz az anyagban keresendő. .

Hightech környezetben beszélgetünk. Nem hivalkodó, racionális, mégis különleges. Felpolírozott szürke betonfelületek, acél sodronyok, nyers fa burkolatok, átgondolt, arányos és nagyvonalú terek. A modern technikai dizájn mellett meglepetésnek becsempészett klasszikus családi darabok, egy-egy apró emléktárgy, néhány kellemes színfolt. Egyszerű anyagok ötletesen felhasználva.

„Nálam elsődleges az anyag. A textil esetében is jellemzően sokféle anyagot rakok össze. Szalagokkal, csíkokkal szelidítem vagy éppen ’vadítom meg’ az egyszerű textiliát. Attól még, hogy a szürke és a natúr színek közül kivillan egy-egy harsányabb csík, az öltözet még decens marad és egyéniséget kölcsönöz viselőjének. Lakástextil esetében pedig varázslatos hangulatot lehet elérni.”

A szabásnak koránt sincs akkora jelentősége, mint az új felfogásban átalakított textilnek. A különböző anyagok, színek, felületek összetársításával elkészült viselet valójában „betakarja” az emberi testet.

A kiegészítőknek is ez a szerepük. Egy egyszerű pólót vagy egy megunt felsőrészt könnyű feldobni egy sállal vagy egy színes könyöklővel. A lényeg, a kézművesz technika, mellyel minőséget, egyediséget, maradandó értéket és egyéniséget lehet előállítani. Az ékszerkészítést kikapcsolódásnak szánom. Ez nálam levezető terápia.

Hogyan lehet az öltözködési hagyományokat tovább vinni? A plisszírozást tekinthetjük akár sajátosan magyarnak is. Városon és falun nagyanyáink sűrün rakott szoknyát hordtak hétköznap éppúgy, mint ünnepnapokon. Szívesen és gyakran használom. Talán épp ettől a csipetnyi múlttól válik a viselet konszolidálttá.

Az Iparművészeti Főiskola után a dunaújvárosi Junior cipő gyárban dolgoztam. Ösztöndíjas szerződésem volt. A harmadik év végén a gyár tervező részlegén már alig volt munkánk. Ruha és bőrszakon végeztem, egyébként is a textillel szeretek foglalkozni, ezért saját vállalakozásba fogtam. Egyedi lakástextilt és öltözeteket készítek.

Munkái szerepeltek divatbemutatón Párizsban a Louvre-ban, láthatták kiállításokon Bécsben, New Yorkban és Tokióban. Az UNESCO nemzetközi divatpályázatán 1995-ben pedig beválasztották a legszűkebb körbe, a világ legjobb ötven fiatal tervezője közé.

Telki, 2013. június 17.

Tagja MAOE-nak, FISE-nek, a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének.

„Anyag-manipulációnak hívják, amit csinálok. Ma már tanítom is. Arra készültem az Iparművészeti Főiskolán, hogy textilgyáraknak fogok minimalista, visszafogott környezetbe illő kollekciókat tervezni. Lakótelepek kis lakásait fogják izléses otthonná alakítani az általam tervezett függönyök, ágyterítők, párnák, faliképek.  Jött a rendszerváltás, hirtelen megszűnt a textiliparunk, bezártak a textilnyomó üzemek. Ott álltam hát álmaim romjain.                                                                                         .

A kelme, a textura érdekelt. Kísérletezni kezdtem. A kész textíliákat apró darabokra hasítom, kisebb felületeket hozok létre. Különböző módon új anyagot készítek belőlük.

Soha nem akartam konkrétan öltözetettel foglalkozni.

Az előkészített anyagokat mintába rendezem, majd varrással rögzítem. Aprólékos munka. Sokszor meg is gyűröm az anyagot. Szisztematikusan és addig dolgozom egy-egy ötletemen, amíg úgy gondolom, mindent kihoztam belőle.

Járom a várost, megszállottan gyűjtöm az izgalmas anyagokat. Vannak már bevált helyeim. Ruhakereskedésekbe is érdemes benézni. Különleges, nemes anyagokat keresek. Lehelletfinom selymeket, viszkózt, pamutot fedezek fel elképesztő árnyalatokban. Mindig meglep, hogy az emberek nem is tudják, milyen kincsek veszik körül őket.

Anyagátalakítás közben érzékenyebbek és sérülékenyebbek lesznek a textilek. Aki a tárgyaimat használja, annak tudnia kell, hogy a sálak, tunikák valójában ékszerek, a lakástextilek műtárgyak. Nehéz megtalálni a helyét a munkáimnak. Hajt valami és biztos vagyok benne, hogy eljön az én időm, amikor megértik, miért vagyok ennyire elhivatott. A tanítványaim biztosan ezért sikeresek. Büszke vagyok rájuk!”

Látogatás a hegyvidéken.

„Amikor költöztünk, fontos volt, hogy a családom, a mérnök férjem, a gyerekeim és a munkám is elférjenek.

Nos, a lakást mára én foglalom el. Az én dolgaim vannak mindenütt.” Nyitja a szekrényeket, rendben sorakoznak a tépésre váró anyagok. Tüll, selyem, viszkóz csíkok, gyöngyfűzérek lógnak körben, fonalra rögzített anyagdarabkák, mint pillangók rezegnek művészi elrendezésben körös-körül. Légiesen áttetsző vagy fémes ragyogású, nyári türkiz vagy őszi rozsda hangulatban, csokorban a félkész anyagok.

Fiataloknak, különlegességre vágyó hölgyeknek készülnek a puritán egyedi ékszerek, idomokat hangsúlyozó vagy takaró stólák. Minimalista lakberendezés híveinek kész falitextilek, függöny, párna gondosan összehajtva.

Az asztalon fémszálak, irizáló fonalak, színes szalagok. Gyűjteményt látunk tollakból, csődarabokból, egzotikus hatású kövekből: itt van például a dalmata kő. Újabban a nyakékszerekkel foglalkozik. „Megborzongtam az örömtől egy nap: gyertek gyorsan, ezt látnotok kell, mit hozott megint Szilvi! – hallottam telefonálni egy kedves ismerősömet, amikor éppen benyitottam hozzá délben. Álltam és láttam, hogy magabiztos léptekkel, élénk izgalommal, az ebédből jövet-menet közeledtek a hölgyek a belvárosi üzlet felé…”

Budapest, 2010. december 1.

Ferenczy Noémi díjas textilművész

Elérhetőség:

vereczkeydesign.hu