Hommage á Hieronymus Bosch

Lendvai Péter Gergely képzőművész, Kéri Imre festő és grafikus művész, Decsi Ilona luca festőművész kiállítása 2016. november 12-től december 9-ig, naponta 10 és 18 óra között.

Megnyitotta Wehner Tibor művészettörténész.

Ötszáz éve foglalkoztatja az embereket Hieronymus Bosch lenyűgöző világa. Órákig tudjuk nézegetni titkokkal teli varázslatos festményeit. Szeretjük kreatúráit, megpróbáljuk megérteni szimbólumait. A holland mester tiszteletére, halálának fél évezredes emlékére bemutatjuk három kiváló művész Bosch iránti tiszteletből készült alkotásait: Lendvai Péter Gergely üvegfiguráit (melyeket első alkalommal láthat a nagyközönség), Kéri Imre (Munkácsy-díjas érdemes művész) mezzotintóit és olajképeit, Decsi Ilona luca rézkarcait és akvarelljeit.
Az élmény nem mindennapi!

Az Ars Sacra Fesztivál (2016) alkalmából Kacsóh Cecília textilművész tusrajz kiállítása

2016. szeptember 17-28. között.

A művészt az alkotás élteti, de mit tehet, ha évek múltával elragadják a mindennapok és nem marad sem idő, sem erő a megnyugvást és belső harmóniát hozó elmélyülésre. A tű helyett tust ragad reggelente a kéz, hogy megzabolázza a kalandozó gondolatokat, lecsendesítse a lelket. „Nem tudom még hány hónapig fogok reggelente elkészíteni egy rajzot, de nekem ez olyan, mint egy csendes fohász.”

KACSÓH CECÍLIA – ÉLETRAJZ

1959.03.11-én született Budapesten, zenész családban. Tanulmányait autodidakta módon, különböző mestereknél és műhelyekben végezte. Eleinte a kerámia iránt érdeklődött, később a textilművészet felé fordult. 1984-től 10 éven keresztül a Balaton mellett élt családjával egy festői kis faluban a Szent György hegy lábánál. 1994-ben ismét Budapestre költözött, jelenleg a Budai Várban él és dolgozik. 1997-ben felvételt nyert a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) textilszakosztályának tagjai közé.

Művészi világa geometrikus és organikus elemekből építkezik, monochrom és polichrom, kézzel hímzett textíliákat készít. A hagyományos hímzési technikák a saját tervek –grafikák- kivitelezése során új jelentést kapnak. Hímzései megtalálhatók Magyar és külföldi magángyűjteményekben. 1996-óta napjainkig számos kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön (Új-Zélandon, Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban)

Nem lehet tudni hány tök került kés alá, végül 23 tök nevezett be a legviccesebb, legijesztőbb és a legextrémebb versenybe… A zsűri képtelen volt eldönteni, kik kapják a díjakat (könyvutalványok), ezért a sorsolás tűnt a legigazságosabb módszernek. Köszönjük a nagy érdeklődést, a hatalmas lelkesedést, a sok munkát, a támogatóknak a tököket, a bíztatást, és a díjakat, a háziasszonyoknak a finom sütiket, a töklevest és a forralt bort. Tök jó faragni, tök jó együtt lenni, a végén tök jó elvinni a helyükre, Jövőre több tök, több idő, nagyobb hely…

2015. október 31-én a “legtökösebb” utca: az Országház utca.

On the occasion of the CAFe Budapest Contemporary Art Festival, as well as the International Year of Light this chamber exhibition presents the exciting studio glass works of great Hungarian artists.  Open from 2nd to the 18th October 2015, daily from 10am to 6pm. Kiskép Galéria, 1014 Budapest, Országház utca 8.

Exhibiting artists: Balogh Eleonóra, Borbás Dorka, Borkovics Péter, Botos Péter, Czebe István, James Carcass, Csala Zsuzsa, Gáspár György, Gonzales Gábor, Hegyvári Bernadett, Kecskés Krsiztina, Köblitz Birgit, Lendvai Péter, Lukácsi László, Melcher Mihály, M.Tóth Margit, Pattantyús Gergely, Sipos Balázs, Smetana Ágnes, Soltész Melinda, Szilcz Mariann, Szőke Barbara, Szűr-Szabó Edit, Török Sára, Varga Dóra, Vida Zsuzsa

Glass is part of our everyday life. Scientists and engineers worldwide are researching and developing this material that has many complex phisical properties and feeds into many industries.

As this year is the International Year of Light we remember those hungarian inventors who were predecessors in the area of photography, optics and laser technology and celebrate those who have chosen glass as the particular carrier of artistic expression.

Five years ago we were looking for participants for our art blog , mutermek.com, and this is how we met members of a close artistic community. Even after our first studio visits we knew we had found treasure. The studio glass movement that started in the seventies has matured, the hungarian studioglass is now recognised worldwide, our artists are receiving important international prizes, their works are to be found in prestigious contemporary collections of museums and carefully developed highly valued private collections. This is our joy that at our gallery in the Buda Castle we can show a few of these valuable pieces. With serious knowledge of their craft, with great precision, the artists blow, cut, pour, shape and polish their glass. They carry on an inherited knowledge yet they invite us onto roads thet have never been visited before to endow us with the joy of discovery. In the meanwhile there is always the dilemma of how far an artist can go who is seduced by the twinkle of this material which comes alive by entrapping and at the same time letting through light.

Az Ars Sacra Művészeti Fesztivál idei hívószava: „Szentek legyetek” (1Pt 1.16). Kiállításunkkal Decsi Amália, Oringa nővérre emlékezünk, aki a Ferences Mária misszionárius rend tagjaként a 30-as években Kínában teljesített szolgálatot. Leveleit unokahuga Decsi Ilona luca Derkovits-díjas festőművész őrzi. „ Meghatódva forgattam Amálka régi leveleit amikor első grafikámat készítettem róla. Ezek a szépen rajzolt sorok egy művelt és jólelkű embert varázsoltak elém. Egy huszadik századi nő öntudatával bíró képzőművész arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy ilyen szép teremtés vajon miért szentelte mások szolgálatára életét.”

A kiállításon e levéltöredékek alapján készült festmények és grafikák láthatók.

Nyitva: 2015. szeptember 19-27. között naponta 10:00 és 18:00 óra között.

1014 Budapest, Országház utca 8.

Budapest Global Art Walk in the Castle Hill in privat excellent artists in hidden gardens in medieval buildings, with stories, wine and many more challeging things all hail to the art. The first Budapest Global Art Walk will took place on June 13, Saturday.

Buda Castle Hill tops every guidebook’s list of “must-see sights” of Budapest. Buda Castle is the city’s crowning jewel. There is so much to discover within the sprawling Buda Castle and hidden along the cobbled lanes of the city’s historic quarter. (Organized by Balázs Bokor))

Castle Hill has been inhabited since the 13th century, when an influx of new inhabitants took to the high ground there following the Mongol attacks that devastated the population. Buda’s secure position motivated Hungary’s King Béla IV to move the capital from what’s now the regional city of Esztergom to this new site. In the centuries that followed, the district became the home of the royal court, and today you can still see the influences from the rule of King Matthias to the Habsburgs through an eclectic mix of renaissance and baroque styles. There are also traces left from the Ottoman occupation, which we can see scattered around Castle Hill.

Six stops in the program:  KOLLER GALLERY ( the oldest private Hungarian gallery), MUSEUM OF MUSIC HISTORY, GITA HORVATH (an artist, a writer), JÓZSEF GAÁL GALLERY (paiter), BÁNSÁGHI ART STUDIO (generations of artists), KISKÉP GALLERY

(Photo: Klára Oppel)

Our participating artists: Decsi Ilona Luca, Kéri Imre, Nagy Hedvig, Pató Károly

Since 1982 Bp.Szabó György designed posters, mostly representing alternative bands. He exhibits his artwork made of unused objejcts of the city since 1992.

Chamber exhibition of Ifj.Szlávics László sculptor from his latest works from 15-03-2015

A “Fergeteges forgatag” február 8-án.

A budaváriak vidám farsangi felvonulása 4-től 6-ig.

A Budai Várnegyedben az Országház utca 8. szám alatti ház az 1700-as években épült. Szomszédságát a II. világháborúban bombatalálat érte és elpusztúlt. A nyolc túlélte és a copf stílus(?) féltett remekeként szigorúan védett műemlék, a “foghíj” hatos ház helyett (talán a hetvenes években) “svéd stílus” egyik kiváló példájaként számon tartott homlokzatú épülete épült, amit ma már a Budai vár egyik védendő épületének minősített a hatóság(?) Szintén foghíjon épült az Országház utca 15., ahol három éven keresztül töltöttük napjainkat. Ha lesz időm és merszem, akkor közzé teszem az “ő” régi és új történetét.

Nagyon szerettünk az „alvégen“, de ennek a háznak olyan vonzó adottságai vannak, amikor a népművészeti bolt megszűnt, úgy döntöttünk, próbát teszünk, megpályáztuk és megnyertük. Beleszerettünk a boltíves tér hangulatába. A felújítás teljes egyetértésben az műemlékvédelemmel, jó tervezőkkel, jó mesterekkel, ment, mint a karikacsapás. Nyolc építész egybehangzó véleménye alapján a vizesedés okai jól meghatározhatók, ezért nem kellett felszedni a padlózatot, meg ásni, meg fúrni, szigetelni. Így is volt elég dolog, meg lesz is, de a műtárgyak biztonságban vannak.

A legtöbb támogatást és segítséget váriaktól kaptuk. A legnagyobb hálával azonban Kéri Imre Munkácsy-díjas művésznek tartozunk, aki még betegen is jött, mázolt és festett és csak nehezen tudtam lebeszélni, hogy a “legkockázatosabb” boltív alá megfessen egy török időket idéző freskót, mielőtt ezt tisztázom a műemlékesekkel!

Eljött az idő: a telefont és internetet átköttettük. Nyomást gyakoroltunk magunkon, így nem volt maradásunk. Senki nem sürgetett, csak a belsőnk! Kaptunk Kingától (vári-szomszéd/barát) egy bicikliből összevarázsolt kordét, és december elsején, zuhogó esőben elkezdtem -a Szerző sk- áthordani a tárgyakat. A költözés simán ment. Az eső csak esett és esett, számos irodalmi-, és filmélmény (leginkább Bunuel) jutott eszembe a le-feljárkálás közben. Ha kaland, akkor legyen benne valami váratlan. Senki nem ismert rám az utcán. Nettó 26 órát tartott a 15-ből a 8-ba költözés. A két pont között 200 méter kb., a felénél emelkedik.

Az utolsó percekben elállt a fránya eső! Ez szombat délelőtt történt, az utolsó fordulók egyikén. Judit, a tervező építész, aki az engedélyeztetés egész folyamát végigvitte, megjelent és megörökített. Sértetlenül került át minden: több száz üveg és kép! Nem törött el semmi, nem ázott ért víz egyetlen képet sem.

Még alakul, de jönnek a régi kuncsaftok és az új látogatók. Folyt.köv.

Fábri Zoltán (1917-1994) „Ez is ember műve” című festménykiállítása a Budai Várban, a Magyarság Házában (Szentháromság tér 6.) látható 2014. november 21-től december 7-ig 10:00 és 18:000 óra között. Hétfő szűnnap. A belépés ingyenes.

A kiállításon, melyet a filmrendező unokája, a hagyaték örököse, Fábri Péter megbízásából, a Kiskép Galéria szervezett, azok az alkotások szerepelnek, melyeket a zseniális művész a háború, a fasizmus, a holokauszt és általában az embei erőszak témájában készített. Ezek gondolatikag a rendezői életmű meghosszabításának tekinthetők, akárcsak filmjei (Hannibál tanár úr, Két félidő a pokolban, Nappali sötétség, Utószezon, Az ötödik pecsét, Magyarok, Requiem) festményei is az ember embertelensége ellen emelnek szót.

Fábri Zoltán felsőfokú tanulmányait a Képzőművészti Főiskola festő szakán kezdte. A tehetséges növendéket Réti István már harmadéves korábban tanársegéddé jelölte. Ő azonban nem élt a megtisztelő lehetőséggel. Úgy gondolta a XX. század vizuális eszköze a mozgókép, és saját művészi kibontakozását a filmrendezésben képzelte el. 1952-1983 között 21 filmet készített. Legfontosabb díjai: két Oscar-díj jelölés, három Kossuth-díj, hat nemzetközi fesztivál fődíj, tizenhat egyéb nemzetközi díj.

Harminc évvel később, ugyanilyen meglepetésszerűen fordított hátat a mozinak. 1983-tól, élete utolsó 10 évében visszatért az ecsethez és kizárólag festészettel foglalkozott. Önnön örömére és megnyugvására alkotott.

Bár büszke volt arra, ha néhányat alkalmankét kiállítottak, a képek mégsem galériáknak készültek. Esetleg gondolt arra, hogy a képek egy része bekerül magángyűjteményekbe, hogy izgatóvá tegyenek belső tereket.

Volt azonban neki egy mániája: a történelem viharaiban szenvedő kisemberek sorsa. A háború, a fasizmus, a holokauszt borzalmait megörökítő festményeit, akárcsak az ebben a témában megrendezett filmjeit erkölcsi parancsra készítette és lelke mélyén talán remélte, hogy az utókor megőrzi őket.

A képek bemutatásának aktualítását a 70 évvel ezelőtti holokausztra való idei megemlékezések adták. Fábri Péter támogatta a gondolatot, hogy induljunk a Miniszterelnökség által meghirdetett pályázaton és így jött létre a Civil Alap finanszírozásában ez a kiállítás, melynek a Magyarság Háza ad otthont.

A kiállítás vendégeit Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója köszöntötte, megnyitó beszédet Vajda László, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnok főosztályvezetője mondta.

A  kiállítás.

Vendégkönyv:

Ifj. Szlávics László szoborkiállítása a De la Motte-Beer-palota barokk termeiben: Budapest, 1. kerület, Dísz tér 15.

Megtekinthető 2014. november 15. és 2015. január 30 között naponta 11-19 óra között.

Forster Gyula Központ a Kiskép Galériával együttműködve rendezi a kiállítást.

A kiállítást megnyitotta: Horváth Hilda, az Iparművészeti Múzeum muzeológusa

Az éremművészetben jelentős nemzetközi és hazai sikereket elért szobrászművész éremkülönlegességeire, merész anyag választására, fontos üzeneteket hordozó mondanivalójára már régen felfigyelt a világ, alkotásai megtalálhatók többekközött a British Múzeumban, a Holland Királyi Múzeum éremtárában. Az utóbbi időben nagyobb méretű szobrokat alkot. A 2009-2010-ben készült óraszobor-sorozat darabjai antik óraszerkezetek megmentett szerkezeteit rejtik. A sokat sejtető címek: Első óra, Negyedóra, Ének óra,  Félóra,Táncóra, Pásztoróra, Nehéz óra, Súlyos óra,Rugós óra,Toronyóra, Gázóra,  Végső óra – híven tükrözik alkotójuk szándékát: “Több rétegű jelenés tartalommal rendelkező műveket szeretek létre hozni.”

Az alkotó közreműködésével és szándéka szerint roncsolt deszkákból faragott, csövekből és betonacélból hajlított, működő óraszerkezeteket rejtő különleges szobrok választ adnak arra, a művészt gyakran foglalkoztató kérdésre, hogyan lehet megörökíteni az elmúlást és az ezzel járó drámát? Milyen környezet lehet alkalmas egy ilyen nem mindennapi  gyűjtemény bemutatására? Miért éppen a budavári De la Motte-Beer-Palotára esett a  választás?

A XVIII. század második felében a francia De la Motte császári mérnökkari ezredes tulajdonában lévő lakó- és patikaépületet Beer József Kajetán katonai gyógyszerész vásárolta meg. A patikus saját igénye, ízlése és életmódja szerint alakíttatta át. Abban az időben épült meg a barokk kapualj, az udvari, árkádsoros loggia, a freskókkal gazdagon díszített, emeleti lakótérsor.

A épület csodával határos módon túlélte a II. világháborús bombázásokat,  és a hatvanas években 15 réteg festék alól az eredeti freskók is előkerültek. Az emeleti házrészben egy ideig lakások, majd irodák voltak. 2013. június 22-től palotamúzeumként működik. Itt talált egymásra múlt és jelen.

A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási Központtal első alkalommal mutatunk be  barokk környezetben kortárs műveket. Reméljük másokat is inspiráló példaként szolgál arra, hogyan lehet szokatlan megoldásokkal, bátor kontraszttal kiemelni és izgalmassá tenni hagyományos tereket és hogyan segítheti a múlt merész alkotások létrejöttét.

Az első napon a budavári lakók számára (lakcím kártya felmutatása mellett) a belépés ingyenes.