Buhály József

Már itthon is attól tartottak, botrány lesz. Harmadik hónapja voltam Moszkvában.. Persze közben még szigorú brezsnyevi időket éltük. Tél volt: mi egy hideg kollégiumban laktunk. A Szurikov Akadémiára 77-ben egyéves ösztöndíjat nyertem egy társammal, aki szobrász. Naponta mentem a Vörös tér sarkán lévő műterembe, persze se vásznat se festéket nem adtak.

Türkmének laktak mellettünk. „Csinálj linómetszetet, adunk anyagot, szerszámot.“ (Hasonló baráti gesztusban később máshol is volt része.) Mivel sohasem szerettem a linómetszeteket, mert nem szeretem a száraz linómetszeteket. Ezért azonnal egy Derkovits Dózsa Györgyről készült durva metszete jutott eszembe. Nem volt hozzá kedvem, de nem tudtam ellene mit tenni. Magamon erőt véve mégis sikerült a tükör előtt egy olyan önarcképet faragni, ami hasonlított rám.

A munka közben ráéreztem az ízére, megtetszett a vékony finom vonalak és a nagy fekete felületek festőisége. A térjelző csíkok régi technika szerint keletkeznek, a grafitto eljárással: több réteget visznek fel, és ahol kell visszakaparják a felső réteget.

Gyorsan kiderült, mindent tudnak rólam. Próbából elképesztő dolgokkal ugrasztottam Szását, Natasát és a többi lányt…nagyon helyesek voltak, de kiderült, minden mondatom továbbment.

A feszültség nőttön nőtt bennem. Ennek otthon is híre ment. Dora Kogan műtörténész Pécsett Csontváryt tanulmányozta és egy bőrönd porfestékkel jött vissza Moszkvába. A barátaim, akik a festéket küldték, mondták, ne aggódjon felismeri a fiatalembert feltűnő bundájáról. Bejött a vonat. Már minden utas elment, álltam a peronon a szarvasi zsinórmintás irhabundámban, és jött felém az elegáns hölgy.

„Nem vagy egy tipikus szocialista festő!“ – közölte haragosan a „leninfejű“ tanulmányi osztályvezető minden kérvényemre. Ezért nem jutottam el Leningrádba, hogy megnézzem az Ermitázst.

Mit jelentetett a szocialista festés? Nem tudtam meg soha.

Egy antik üzlet tulajdonosa felkérte a város művészeit: készítsenek képeket lovakról. Rajzoltam öt-hat krokit (vázlatot), ahogy mozgásban voltak. Viszonzásul ezeket a régi kereteket kértem. Restauráltam, bekentem őket aranypasztával.

Szentendrén a régi Művésztelepen dolgozom. Október végén beköltözöm Pestre, persze tavasszal, amint lehet visszamegyek Szentendrére.

Jó összekenni a farostot! Amint elkezdem jönnek az emlékek, és beindul a képzelet. Eszembe jutnak a gyermekkori emlékek, alakot öltenek a fejkendős nénik, vagy akár a nyárikonyha falán lévő kacatok és előjönnek a fények és árnyak…

Budapest, 2011. november 22.