Bornemisza Eszter

Olyan dolgokról fogunk beszámolni, amire nem számít az olvasó, ha azt a szót hallja: „quilt”, amit nálunk leginkább „patchwork”-ként ismernek. Többnyire vonalzóval mértani pontossággal kimért, kockákra vágott szines anyagdarabokból megvarrt ágytakarók, párnák jutnak eszükbe. „Lyonban egy modern quilt kiállításon jártam, ahol elképesztően izgalmas absztrakt textilképpel találkoztam. Beszippantott ez a világ.                                                                                                                                                                                                                                           .

Frissen megszerzett doktorival a zsebemben kutató matematikai statisztikusként dolgoztam akkor, érzékeny kérdésekre adott válaszokat elemeztem szociológiai kutatásokban. Lyon után megváltoztak a fontossági sorrendek. Mindennél jobban izgattak a modern quiltek. Óriási tettvágy volt bennem. Két év múlva már az én munkámat is beválogatta a szűri a nemzetközi kiállításra.

Kollázs technikával kezdtem készíteni faliképeimet. A képi kifejezés, a kompozíció tisztaságának elérésére törekedtem. Ma már jobban hagyom, hogy pillanatnyi intuíciók vezessenek.

A régi fizika jegyzetek között bandukoló alak édesanyám, aki atomfizikus. Szeretek térképeket, matematikai képleteket, gauss görbét, hálózatokat, írástöredékeket felhasználni munkáimban. A titokzatos betűk, jelek, formulák többet jelentenek saját maguknál. Kulturális jegyeket hordoznak és mint formák is nagyon szépek.

Egyiptomban gondoltam először, bárcsak érthetném a hieloglifákat. Majd arra jutottam, hogy akarom-e én ezt teljesen megérteni? Addig izgalmas, amíg csak sejtem a jelentésüket. Persze nem akartam, hogy valami vállalhatatlan szöveg kerüljön a képeimbe. Ezért a lenyűgöző grúz, örmény, thai és khmer girlandos írásokat az Emberi Jogok Nyilatkozatának fordításaiból vettem.

Eleinte csak gyűjtöttem az érdekes mintázatú textileket. Ma már nem a boltban szerzett kincsektől esem extázisba. Hetekig csak festek, árnyalatokat variálok, fehérítek, rozsdázok, festékeket cuppantok, magam gyártom az anyagaimat. Ilyenkor úgy érzem magam, mint a gimnáziumban a pénteki egész napos fizika-kémia laborórákon.

Az anyag és a forma rögzítésének is számos módja van. Ki gondolta volna, hogy dróttal is lehet varrni? Papírból kötni? Újságot festeni? De nem egyedül ezekkel a technikai furcsaságokkal találkoztunk. A munkákat átjárja a kísérletezés, miközben a képek színvilága feszes és kiérlelt esztétikát követ erős gondolati háttérrel.

A szokásos textileken túl szeretem a különleges textúrájú anyagokat. A „bark cloth” afrikai fakéregből készül. Magam főzök papírpépet kákából és gyékényből, ami öntés  vagy csepegtetés után gyönyörű szálas, szokatlan anyaggá válik.

Egy akción felvásároltam a teljes basmati papír készletet. Kifehérítettem, kimostam, így finom szálakra lehetett szétbontani. Koreában az ilyen papírokat több rétegben összefilcezik és jó vízlepergető tulajdonsága miatt ruhákat készítenek belőle.

Így jutottunk el a Quilttől a Fiber-art-ig. Májusban Wasingtonban a Hillyer Art Space galériában lesz kiállítása, ahol a közönség 16 nagyméretű képen találkozhat -többek között- szétbontott intergált áramkörökbe építve Chicago térképpel, egy magyar atomfizikus sziluettjével, csatahelyeken vándorló párral, sok különös témával és textúrával.

további információ: bornemisza.com