Bohus Zoltán

„Az Iparművészetin díszítő festőnek készültem, de az üveg jobban érdekelt. Volt a cseheknél optikai üvegtömb, abból hozzánk nem jutott a hatvanas években. Nem nyugodtam bele. Síküvegből ragasztottam össze tömböt. Mindenre magamtól kellett rájönnöm. Már a tervezéskor kezdődtek a problémáim, napokig kínlódtam a szerkesztéssel.                                                                                                                                                                                                                                                                         .

Emlékszem, a Főiskolán pontosan meg kellett rajzolnunk a lépcső árnyékát. Ha nem utáltam volna annyira a feladványt, nem szenvedtem volna később annyit.”

Sok kísérlet vezetett az első csillogó művekhez.

Pontos rajz alapján kivágja az üveget. A szobor belső plasztikájához, a kellő fényhatáshoz a foncsort kitakarja, homokfúvással lemarja a kimaradt felületet. Aztán egymáshoz ragasztja az üveglapokat. Már ’csak’ a nyersen kiálló, durva éleket kell gondos, kitartó munkával a tökéletességig lecsiszolni és felpolírozni.

Az üvegrétegekbe zárt belső terek lenyűgözőek és talányosak.

A szobrok előtt elsétálva, hol egy gömb lebeg a térben, hol kitárul egy rejtélyes kapu. A misztériumot csak emeli a matt és ragyogó felületek váltakozása.

Bolyongunk az ódon művésztelepen. Negyven éve belakott műterem és műhely. A fal mellett üvegtáblák sokféle színben, vastagságban, különleges foncsorokkal. Eleinte feszélyező a törékeny környezet. De kiderül, súlyos darabok között beszélgetünk. Nem lehet ellenállni a kísértésnek: a Katedrális hűvös üvegdomborulatát végig simítani, bizony kélyes-hűvös érzés.

„Kénytelen voltam beletörődni abba, hogy nem lehet modern, ipari eljárással elérni azt a felületet, amire vágytam. Nem volt mit tenni, ’kőkorszaki’ módszerekhez kellett folyamodni, kézzel csiszolni és polírozni.”

Több munkafázisra és szerszámra van ehhez szükség. A technikai részben kizárólag a praktikum volt a cél. Működjön! A gépek részben saját tervezésüek. A vízszintes vaskorongra vizes sziliciumkarbid (a smirgli anyaga) csorog több fázisban a durvától a púder finomságú szemcséig. Azon kell koptatni a felületet.

A függőleges kerámia korongot régi varrógép kupplungja működteti. Finoman forgat, mert ólomcsapágyas. Egy nagy kalapácsütéssel megvan a karbantartás. Temérdek időre és sok gyakorlatra van szükség a végeredményhez. „Nyolc óra csiszolás hat a lélekre, az erőnlétre, egyben erősít és puhít. Ez egy ’body building’ művészet.”

28/12/2012 Budapest

Díjak:

Munkácsy-díj (1984)

Érdemes Művész (1997)

Életrajz és életmű:
Nagy T. Katalin: Illúzió és illumináció Bohus Zoltán
(kiadja: Geopen Könyvkiadó, 2009)